Te kenguru!!

Kissé közhelyesen szólva: az egyik legismertebb ausztrál állat a kenguru. Akárki jön ide Ausztráliába, mindenki először egy igazi kengurut akar látni, ami mellesleg nem is olyan könnyű feladat. Hát így voltunk ezzel mi is, amikor megérkeztünk.  Csak egy-két hónap elteltével volt szerencsénk kijutni a városból, és találkozni végre – a semmi közepén –  igazi kengurukkal, akiket aztán jobban szemügyre vehettünk.

Napközben sokszor csak a fák alatt, a fűben heverésznek,  illetve legelésznek 15-20 fős csoportokban, és inkább csak napnyugtakor s napkeltekor aktívak. Főleg akkor érdekes őket nézni, ha ugrálva vonulnak a nagy mezőkön keresztül. Ha elég bátor vagy, a közelükbe is mehetsz, akár 3-4 méterre is meg lehet őket közelíteni. Azért mondom, hogy bátor, mert akik nem ugrálnak el előled, azokkal te se akarj nagyon barátkozni: a farkukra támaszkodva akkorát tudnak rúgni a lábukkal, hogy nem véletlenül látni őket kegyetlen bokszolós filmekben.

Na de visszatérve az eredeti témára… A kenguruk sokszor szerintem (Emma) egy kicsit unalmasak tudnak lenni, még akkor is, ha szereted az állatokat, és először látod őket életedben. Egyszerűen úgy tudnak bambulni -nappal legelészés közben, vagy éppen este az út közepén az autó reflektorfényében mozdulatlanul -, hogy az egy idő után már nem is vicces.

Egyébként tényleg aranyosak, különösen a kicsik az anyjuk erszényében. Nem igazán hasonlítanak egy Európában vagy Amerikában élő állatra sem, de mégsem különböznek tőlünk annyira, mint először gondolnánk. Sőt, a kenguruk génállománya igencsak hasonlít az emberéhez!

Mint azt egy múlt héten megjelent tanulmányban a Centre for Excellence for Kangoroo Genomics ausztrál kutatói ismertették, a kenguru génállományában közel 20 ezer gén található, csakúgy, mint az emberében, és az emberi génállomány egyes részei megtalálhatóak a kenguruéban is. Ez a fontos felfedezés segít a továbbiakban jobban megismerni az emberi fejlődést, illetve a génjeink működését. Továbbá a rákkutatásokban is fontos előrelépést jelenthet ez az eredmény. A KanGO honlapján még több részletet meg lehet tudni erről a kutatásról.

Tehát ezek szerint 150 millió éve még egy család voltunk a kengurukkal. Az erszényesek először Kína területén fejlődtek ki, majd Amerikán és az Antarktiszon keresztül megjelentek Ausztráliában is.

Legközelebb, ha összebambulunk megint egy kenguruval, erre fogunk gondolni. Hello tesó!!