Több mint egy hete szombaton újfent lesétáltunk Bonditól Coogee Beachig, ahogy arról már korábban is írtunk egyszer. Ezen a partszakaszon volt egy jó kis kiállitás (‘Sculpture by the Sea, Bondi 2008′) október 16. és november 2. között, amit mi sem akartunk kihagyni; az ismerősök közül is sokan dicsérték. Számos - a világ különböző pontjáról jött - művész szobrait lehetett körbejárni, megnézni a tengerparti sétány mentén. A kiállításnak immár vége, de készítettünk egy videót, amit most megtekinthettek.

Pár szobortárgy  tényleg nagyon tetszett, de főleg a mögöttük megbúvó ötlet miatt: hogy néha azt érezted, ezek a környezet részei is lehetnének, annyira el voltak találva. Sokkal interaktívabb és érdekesebb volt, mintha egy hagyományos galériában lettek volna kiállítva. A másik dolog, amiben élesen különböztek a kiállítótermekben található társaiktól, hogy általában meg lehetett őket fogni, érinteni, akár még játszani is velük. Egyesek a környezeti problémákra hívták fel a figyelmet; mások gyerekjátékokat imitáltak egy hatalmas réten; megint mások a sziklákon kis kövek vagy kagylók formáját öltötték magukra - hirtelen vizet fröccsentve a gyanútlan és kíváncsi közönségre. Erre a kiállításra még sokáig emlékezni fogunk.

Egyébként ez egy minden évben megrendezendő happening; a következő Perthben lesz megtekinthető jövő márciusban - a gyönyörű Cottesloe Beachen. További érdekességeket a Sculpture by the Sea honlapján találhatsz.

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Ezekben a hetekben lilába borult Sydney több utcája is: most virágzik épp a Jacaranda fa.

Itt kell megemlítenem, hogy a növények utáni meglepő lelkesedésem csak itt jött elő Ausztráliában. Az elmúlt hónapokban sok-sok hosszú beszámolót és képet - köztük rengeteg virágosat - küldtem haza a családomnak, mire meg is jegyezte nevetve a keresztanyám, hogy “ismét gyönyörűek a képek, csak nem tudom emlékszel-e még arra az időre, amikor ránk csodálkoztál, hogy minket tavasz táján miért érdekelnek annyira a növények és vajon ennyi idősen téged is csak ez fog lekötni? Ugye-ugye?”. Hát, igen…

Na de visszatérve a Jacarandára…Eddig is ez volt az egyik kedvenc fám itt Ausztráliában, mivel érdekes, kasztanyetta alakú a termése, melyek egész évben ott lógnak a fákon, szárazon és árván. Csak eddig nem tudtuk, hogy mi is a neve. Most viszont, hogy ennyire feltűnően virágzik az egész városban, és távolról is olyan gyönyörűek a lila foltok a vonatból nézve, kicsit jobban utánanéztem a neten.

A Jacaranda fával elsősorban a trópusi területeken lehet találkozni; előfordul többek közt Közép- és Dél-Amerikában, Indiában, valamint Afrikában is. Itt Ausztráliában a Wikipedia szerint Brisbane is híres a nagyszámban ültetett lila virágú fáiról, sétányairól; Graftonban (NSW) pedig minden év októberében megrendezik az ún.Jacaranda Fesztivált.

Valamint az egyetemisták körében ismert egy mondás a Sydney Universityn, ami kb. így szól: “a Jacaranda virágzása idején már késő nekiállni tanulni a vizsgákra.” Innen ered valószínűleg a fa beceneve is, hogy `exam tree`. Állítólag, ha vizsgaidőszak alatt a fejedre hull a virágja (ami elég valószínű, tekintve, hogy gyorsan lehullik virágzás után, egyszersmind kékre festve a földet), úgy nem sikerül a vizsgád; viszont ezt kiválthatod azzal, ha még a levegőben elkapsz egy éppen lehulló virágot.

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Elkezdtünk gyűjteni olyan linkeket, amelyek hasznosak lehetnek minden turistanak, ide utazónak. A `Linkek` gombra kattintsatok, amely a jobb felső sarokban is megtalálható.  Az oldalt próbáljuk folyamatosan frissíteni, és ebben megköszönünk minden tippet, tanácsot. Tehát, ha van olyan link, ami szerinted is hasznos másoknak, és itt a helye a gyűjteményben, írd ide egy kommentben.

Köszönjük!

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

“A verseny, amitől leáll az egész ország.” Az ausztrálok már csak így beszélnek a Melbourne-kupáról, amit nekem is sikerült ma megtapasztalnom, immár másodszorra. Tavaly tulajdonképpen fogalmam sem volt, mi is az a Melbourne-kupa, de ma már tudom, hogy itt egy hatalmas, talán az amerikai választásoknál is hatalmasabb dologról van szó. Ez a legfontosabb `kétmérföldes` hendikep lóverseny az évben, és mint ilyen, a legtekintélyesebb is egyben a Wikipedia szerint. Minden év novemberének első keddjén kerül sor rá, csakúgy, mint az amerikai elnökválasztásra. Régebben úgy hittem, az ausztrálokat csak a krikett és a rögbi foglalkoztatja, de most már látom, hogy még a Melbourne-kupát is többen nézik, mint a rögbibajnokság döntőjét. Az elmúlt hétvégén az újságok mellékletében is több cikk és kép szerepelt Master O`Reillyról és Septimusról, mint Obamáról és McCainről összesen.

A Melbourne-kupa napja Victoria államban ráadásul hivatalos munkaszüneti nap, de sajnos csak ott, tehát itt Sydneyben mehettünk ma is dolgozni. De bárhol is legyél Ausztráliában, közvetlenül a futam kezdete előtt mindenki leáll a munkával. Ahol dolgozom, minden évben lehet venni ún. `sweep ticket`-et, és fogadhatsz egy-két lóra. Egy órával a futam előtt aztán összegyűlünk a `canteen`-ban egy italra, és készülünk a versenyre. De ez lehet, hogy nagyon munkahely-függő, mivel például tavaly nálunk is sokkal jobban meg volt szervezve, nagyobb ebéd, utána egy kisebb ceremónia keretében licitálás a lovakra, stb.

Mivel soha nem érdeklődtem túlságosan a lovak iránt, az első futamot tavaly én is nagyon izgatottan vártam. Melbourneben ezen a napon egyébként több, mint 100 ezer ember megy ki a Flemington nevű lóversenypályára. Természetesen külön `dress code` van erre az alkalomra is; öltöny, ruha, extravagáns kalapok, tehát minden, ami csak kell. Aztán viszont nagyon kell figyelni a verseny kezdete előtt, mivel maga a futam mindössze négy percig tart, tekintve, hogy a lovak közel 60 km/órás sebességgel vágtatnak a cél felé.

Ebben az évben Viewed nyert, aki Bauert verte az eddig legszorosabb finishben, ami a képen is látható.

Sajnos a futamot mi csak tévéképernyőn láthattuk, mivel Sydneyben lakunk. Ezért most saját képet nem tudunk mutatni, csak ezt a videót.

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!