Kakukktojások

Nem is értem, hogy lehetett tegnap ilyen hosszú a nagyszombati mise, vigília. Hihhhetetlen! Miért kell egy amúgy is hosszú szertartást egybekötni bérmálkozással, kereszteléssel, stb, miért nem lehet ezt a két szép ünnepet külön-külön megünnepelni…Fel nem foghatom, mi ezzel az itteni katolikus egyház célja a St. Mary katedrálisban, de az egybegyűltek megviselt arcát látva és a mise eleji s végi létszámot tekintve az eredmény meggondolandó. De kezdem az elején.

A tegnapi napunk  amúgy is vegyesen telt. Gyönyörű tengerpartokon jártunk:  ezúttal Manlytől észak felé kirándultunk a part mentén; túljutottunk legalább három strandon és több sziklás partszakaszon is. Manlynél akartunk eredetileg fürödni, de egyrészt épp csepergett az eső, másrészt valamilyen okból kifolyólag tiszta hínár volt a part is, meg a víz is. A homokban a strandröpisek mellett néhol kb. egy m magasan díszelgett a kisodort hínár -bűzölgő hegyekben. Így nem igazán volt kedve a fiúknak fürdeni. Mentünk tehát tovább. Kezdett kisütni a nap is; vakított a vastag felhőréteg mögül.

Végül Curl Curl Beachnél lyukadtunk ki.  Ruhacsere, be a vízbe. 5 perc se telt el, a fiúk (1férj, 1 unokatesó) rohantak ki  a vízből, hogy ez még számukra is túl hínáros, úszni se tudnak a jó kis hullámokban, mert lefogja őket minden oldalról a sok növény…Hát jó, körülnéztünk egy kicsit a parton, és arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel észak felé a parton nem látunk hínárt, akkor valószínűleg ott a víz is tisztább. Igazunk volt, kristály tiszta volt arrafelé a tenger, semmi hínár- igaz, hullámok se nagyon…

Ekkor indult be a szerencsétlenségi hullám… Fürdés után megnéztünk még gyorsan egy kilátót a `sarkon`, ezért pont az orrunk előtt ment el a busz. Nagyobb baj volt, hogy rossz helyen vártunk a buszra, mert egy pár sarokkal félre tájoltuk magunkat a térképen. Biztos a fáradtság…S hiába nem volt menetrend a megállóban, mi reménykedve csak vártuk és vártuk a buszt, kb fél óráig, amikor is úgy határoztunk, tovább állunk egy megállóval. Persze ekkor elment előttünk két busz is…Végre találtunk egy menetrendet az időközben harmadik vagy negyedik megállónál, amit addig sikerült legyalogolnunk. Kiderült, a következő busz az ünnepnapi menetrend szerint kb. egy óra múlva jönne. Hát, addig csak legyalogoljuk már az egész utat… Szóval gyors ütemben haladtunk vissza Manly felé, ami egy kb másfél km hosszú strand. Mikor az északi részéhez értünk, megláttunk egy buszmegállót már megint, ahol – mivel ez a központ-, több busz is járt. A menetrend szerint kb két perc és öt perc múlva is jönnie kellett volna egy busznak. Hát jó, addig úgysem érnénk vissza gyalog a hajóhoz…Vártunk tehát újra tíz percet, magunkat közben egyre hülyébbnek érezve, mert reménykedtünk, hogy talán mégis jön busz, viszont elindulni meg nem mertünk, mert tuti akkor rögtön elhúz mellettünk a kis ravasz. Persze feladtuk a várakozást a fenyőfa mellett, amire egy humoros fazon kitűzött egy édes rongybabát (majdnem elcsortam),s rohantunk a hajóhoz, amit kitaláljátok? Igen, természetesen három perccel késtünk le …

Végül azért eljutottunk a misére – ugyanis ez volt a nagy sietség oka-, de akkor is, valahogy elment az energiánk ebben az eszetlen rohanásban. TANULSÁG: Ne bízz benne, hogy Sydneyben menetrend szerint járnak a buszok!!!Rosszabb a helyzet a BKV-nál is.

A római katolikus nagyszombati vigília itt egyébként meghatóan kezdődik a St. Mary`s katedrálisban. Este nyolckor már sötét van, s így, ha lekapcsolják az összes villanyt (kivéve a neonzöld EXIT táblákat, de mindent a biztonságért), belül is csendet kiáltó sötétségbe borul minden. Akkor pár perc múlva megindul a templom belseje felé kívülről a papi sereg a csupa fiúból, férfiból álló kórussal egyetemben (csodásan énekelnek). Közben hátulról előre lassan terjed a fény, amint gyertyáról gyertyára adják át egymásnak  az emberek a lángot. Gyönyörű és felejthetetlen élmény, tavaly is nagyon tetszett, ezért sem akartuk idén semmiképpen se kihagyni vagy lekésni a szertartás elejét…

Aztán a vigília szépen folytatódott tovább. A kardinális beszédei általában mindig tetszenek, mert egyenes, tömör, lényegre törő és informatív, amit mond. Tényleg csak az volt a baj, és ott szakadt el mindenkinél a cérna, hogy egy óra után elkezdték a keresztelési és bérmálkozási műsort. Szerintem ez elég fontos esemény mindenkinek az életében, főleg annak, aki felnőtt korában keresztelkedik meg, és sajnálom őket, hogy nem kaptak így elég figyelmet, időt, stb, nem beszélt csak nekik a kardinális a mise alatt, és így csak szinte `lezavarták` ezt a műsort. Igaz, nekünk ez kicsit hosszabbnak tűnt, és azért ha este nyolckor kezdődik egy ilyen hosszú mise, akkor az öregek és gyerekek amúgy is gyorsabban bedobják a törülközőt, de a fiatalok sem tudnak olyan kitartóan térdelni, stb. Szóval nekem csak ezzel volt bajom, hogy összevonták ezt a két ünnepet. Valószínűleg megvan ennek is az elméleti magyarázata, ki is tudnék találni pár dolgot, nem arról van szó.

A mise végén a kivonulás is nagyon tetszik mindig, jó az akusztikája a templomnak, ahogy vonul ki az énekkar illetve a papok, és zeng az alleluja velük együtt refrénben a templom belseje felől a kijárat felé.

Azért az unokaöcsémnek is kijár a dicséret: képes volt három óráig végigállni az egész misét a kimerítő túra után, az tényleg nem volt semmi! Igaz, ahogy nyúlt a mise, úgy üresedtek az ülőhelyek is; ebben az anglikán országban pedig nem kell túlzsúfolt katolikus templomokkal számolni…

Mellesleg nekem a nagyszombati misékről leginkább az ájulássorozatok jutnak eszembe, és ha erre gondolok, nevetnem kell. Kíváncsi vagyok, idén miről számol majd be Anyu, hányan dőltek ki a családban mise alatt… Otthon Budapesten ugyanis a templomok ilyenkor mindig olyan zsúfoltak, mint egy ütősebb rock koncerten az aréna, és nem mozog bent a levegő. Ráadásul ebben az időszakban tör ki Európában hirtelen a tavasz, az emberek vitaminhiányosak, a serdülők meg nem esznek eleget, így még tényleg nem volt olyan mise életemben, amikor ne ájult volna el valaki a misén, de legalább is valaki a családból mindig kitett magáért….

Magyarországon általában szerveznek körmenetet is a templom körül a mise vége felé, ami megint egy érdekes történet a kihangosítás sikeressége miatt, vagy hogy a teli buszmegállóban, a buszból milyen szemekkel bámulnak ránk a kívülállók, ki hogy vágja le egy kicsit a kanyart, és hogy milyen kár, mikor visszaérsz a körmenetről a templomba, de szinte véget is ért a mise, mert nem várják meg soha a tömeg második felét a folytatással… Viszont eme vicces – néha bosszantó- pontok mellett/miatt olyan jó dolog ilyenkor összefutni rég nem látott ismerősokkel, illetve a másnap úgyis összegyűlő nagycsalád többi tagjával, stb. Bevallom, ilyenkor mindig van valaki, aki elsüt egy-két jó poént a körmenet alatt;  majd mindenki siet haza felfalni a kihűlt, zöld belsejű keménytojásokat a kalács-próbálkozásokkal és az évekkel egyre silányabb tormaszerűségekkel együtt… Szeretem a húsvétot!!!

És akkor még mesélhetnék a `hány nyuszi élt már túl egy húsvétot nálunk` című történetről, vagy hogy hétfőn hajnalban hányan jöttek hozzánk locsolni és mi minden (nem) várta őket (tojás, süti, lányok), és milyen eszelős és `illatos` csodaszerekkel tudnak a magyar férfiak húsvétkor locsolkodni, de ez más blog, más ország. Sajnos!

Áldott húsvétot kívánunk mindenkinek!