ZigzagAustralia
Igaz, este van már, legszívesebben megnézném a mindjárt 
kezdődő francia filmet, de már reggel elhatároztuk/tam, hogy ezt a cikket, ha törik, ha szakad, megírom még ma este. A fáradtságba valószínűleg erősen belejátszik, hogy mikor itt voltak Attila szülei, rászoktam a kávézásra, sajnos. Ma pedig elmaradt a kávéadag, mivel egész nap jártuk a várost, és amúgy is teljesen megfeledkeztünk róla. Csak hazafelé jöttünk rá, hogy bizony, rá lehet sajnos szokni a kávéra pár hét alatt, s most már meg tudom érteni, hogy lehet egyes embereknek három-öt csésze a `normális` napi adagja…Hja, sürgősen le kell szokni…
A mai nap egyébként gyönyörű volt, ami az időjárást illeti, és sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb, mint eredetileg 
gondoltuk. Április 25-én ünneplik itt ANZAC Day-t, erről mesélnék egy kicsit bővebben, sok-sok képpel fűszerezve.
Az ANZAC szó az `Australian and New-Zealand Army Corps`-nak a rövidítése. Ausztráliában és Új-Zélandon egyaránt április 25-én tartják ezt a nemzeti ünnepnapot. Talán a legfontosabb Ausztráliában a többi ünnepnap közül , hatalmas felvonulásokkal, sok-sok megemlékezéssel országszerte.
Eredetileg az első világháborúban elhunyt katonákról emlékeztek meg ezen a napon. 1915-ben a szövetséges csapatok részeként az új-zélandi és ausztrál haderők e napon szálltak partra a törökországi Gallipoli-félszigetnél, s próbálták visszaszorítani a török csapatokat. 
A terv nem sikerült egészen, közel nyolc hónapos véres állóháború alakult ki, s végül az év végén ki kellett menekíteni az ún. ANZAC-katonákat, hatalmas veszteségek árán/után. (több mint 8700 ausztrál és 2700 új-zélandi katona halt meg).
Az első ANZAC napot ennek tiszteletére már 1916-ban megtartották Ausztráliában, s az évek, évtizedek alatt tisztes hagyománya lett a megemlékezésnek. A többi háború, világháború, konfliktus után, ma már ez a nap a harcokban elhunyt ausztrálokért szól; azokért, akik életüket és vérüket áldozták a hazáért, a békéért; azokért, akik résztvettek a háborúkban, harcokban, békefenntartásban, stb. A megemlékezés sokféle töltettel bír; a katonák, pilóták, tengerészek mellett a családtagok, feleségek, az `itthon bátrak` is erős megtiszteltetésnek örvendenek.
Meglepődtem, amikor az egyik szónok ma említette, hogy csak NSW államban kb 3000 megemlékezést tartanak!! Sok-sok parádé, felvonulás, szónoklat, zászlófelvonás, dob- és skót dudás zenekarok, koszorúzás, stb.
Ami nekem nagyon érdekes, hogy hajnali negyed 5-kor kezdődött itt Sydneyben a megemlékezés; s úgy általában mindenhol még pirkadat előtt kerül sor az ún. `Dawn Service`-re. Ennek pedig igen mély jelentéstartalma van. A harcmezőn gyakori volt (állítólag még ma is az), hogy a hajnali derengésben támadt az ellenség. Így a védő katonák már jóval napfelkelte előtt harcra készen álltak az árkokban, csöndben, mozdulatlanul, s ezekre a pillanatokra később is úgy emlékeznek vissza, mint ami összekötötte őket, szorosabbá fűzte közöttük a bajtársi viszonyt. Ez az ún. `stand-to` pillanat. S ez a naplementénél ugyanígy ismétlődőtt.
A megemlékezések pontos programját a poszt alatt lévő linkekben szintén fellelhetitek, ezekből merítettem én is sok érdekes információt. Talán érdekel titeket is, hogy milyen szimbólumokat használnak ezek a napon. A sok kitüntetésen kívül, amit úton-útfélen lehet látni 
az egyenruhás embereken, az egyik legfontosabb `kellék` a Remembrance Day-en is látható kis piros papírpipacs virág, amiből koszorút készítenek és helyeznek a síremlékekhez, vagy a kis virágokat egyenként tűzik az elhunytak neve mellé (ún. Memorial’s Roll of Honour-on). A másik a babérlevél, ebből készült koszorúból is sokat láttunk a Market Place-en található emlékműnél.
Az ANZAC Day-en viszont a leggyakrabban egy ágacska rozmaringot tűznek a mellükre azok, akik `emlékeznek`. Leszólítottunk egy kedves veteránt, aki megengedte, hogy lefényképezzem a jelvényeit, s közben kis útmutatót is tartott belőlük. Sok jelvény nem is az övé volt, hanem az édesapjáé. A rozmaring ág egy ókori jelkép, s a memóriát állítólag javító aromája miatt az emlékezés szimbóluma.
Mivel nem vagyunk ausztrálok, viszont szeretjük az ünnepeket, számunkra az ANZAC Day legjobb `kelléke` az ANZAC süti. Ez egy kis kókusz ízesítésű teasütemény, anno az itthon maradt asszonyok ezt sütötték a férfiaknak és küldték ki nekik a frontra, hogy így érezhessék az otthon melegét a fronton.
Érdekes volt látni ennyi egyenruhás fiatal 20 évest, középkorú, érett férfit a családjával, vagy a már néha tolókocsiban felvonuló veteránt. A belváros tele volt ünneplő családokkal;a bárok söröző tengerészekkel, meg a barátaikkal, barátnőikkel; egy tengerész fiú kalapot cserélt előttünk egy kereszteződésnél egy ismeretlen pilóta lánnyal; a Hyde Parkban lévő megemlékezésen a zászlót tartó fiúk sorban dőltek ki a napon (itt sem esznek rendesen a kamaszok..); a veteránok büszkén mutogatták a jelvényeiket; skót dudás bácsik jöttek velünk szembe minden utcasarkon…
Utólag tényleg örülök, hogy megnéztük a felvonulást és a megemlékezést a Hyde Parkban, mert nagyon tanulságos és megható volt.
Hát, ilyen volt a mi Anzac napunk tömören. S miközben ezt most leírtam, végül a filmet is sikerült megnézni…)))
