ZigzagAustralia
Hát ez vicces…Ma reggel felkeltem, megnéztem a postaládám, és az fogadott, hogy “Kevin Rudd is following you”. Igen, Kevin Rudd! Wowww! )))
Pár napja feljelentkeztem végül a Twitterre, mert már marha kíváncsi voltam, miért is rajong mostanában minden híresség úton-útfélen. 
Szóval most én is `tweetelek`, de nem tudom, meddig.Túlzottan ugyanis nem érdekel. Egy új kutatás szerint az újonnan feljelentkező emberek (ún. `twewbies`) 60 százaléka ott hagyja egy hónap után ezt az oldalt. Én sem vagyok oda az ilyen `szósol netvőkökért’, de tényleg érdekelt, miben más ez, mint mondjuk a magyar Iwiw, a holland Hyves, vagy a hallomásból ismert Facebook.
Jelen pillanatban úgy gondolom, ez az oldal több szempontból is jó, ha az előnyöket nézzük. A hátrányokba pedig inkább nem gondolok bele túlságosan, így is sokszor elég paranoiás vagyok…
A Twitteren ugyanúgy van személyiséged, profilod, mint más oldalakon, és ugyanúgy bejelölhetsz másokat. A különbség talán abban van pl. az iwiwhez képest, hogy itt nagy bátorsággal bejelölhetsz cégeket, hírességeket is. Ők is rajta vannak ugyanis a site-on, egyre nagyobb számban, mert felismerték a hatalmas reklámlehetőséget.
Az, hogy bejelölsz valakit, nem feltétlenül azt jelenti, hogy ismered, hanem azt, hogy `követed`. Ezért van az elnevezés, hogy`following` és `followers`, vagyis hogy Te kit követsz, és Téged ki követ. Amit pedig követnek, az pedig nem más, mint egy max. 140 karakterből álló üzenet, egy mondat, mint pl. `most mákos palacsintát eszem`.
Ezért hívják a Twittert ún. `mikroblognak`, mert beírhatod, vagy telefonon elküldheted a tömör, rövid személyes üzeneteidet, akár egy sms esetén. Csak ez a netre megy, és többen látják, nem beszélve arról, hogy egyelőre ingyenes. Állítólag az emberek ugyanis nagyon szeretik tudni, hogy a másik éppen mit csinál, mit néz, mit eszik, mit vett fel, stb. Állítólag… 
Ebben egyébként szerintem hasonlít az MSN-re, mert ott is mindenféle üzenetet beírnak az emberek a nevük mellé -igaz, nem cserélik olyan gyakran.
Szóval számomra inkább a hírkövetés a nagyobbik előnye a dolognak. Egy külön oldalon láthatod az összes általad követett személy, cég üzenetét, időrendi sorrendben. Bejelöltem az Indexet és az SMH-t, mert láttam, hogy állandóan frissítik az újonnan feltett híreiket, egy-egy mondatban. Vicces, hogy az SMH azonnal visszajelölt -és követ engem-, de az Index azóta sem, elég lassan ébrednek. Pedig ha tudnák, hogy mit csinálok, és mennyi mindent el lehet adni nekem!!!)))
Kevin Ruddal együtt így már négy követőm van: a Sydney Morning Herald, egy SMH blogger Joe Hildebrand, egy állandóan személyiséget változtató spameskedő figura, és most Kevin Rudd, az IGAZI!! Ja, ha valaki még nem hallott volna róla, Ő Ausztrália miniszterelnöke!!)))
Az IGAZi, mondom, mert amúgy ebben a pillanatban, ha beütöm, hogy `Kevin Rudd`, 13 találatot dob ki a kereső. Ebből KevinRuddPM az igazi `nicknév`, és csak azért nem simán Kevin Rudd, mert azt már lefoglalták az ún. `squatter`-ek ,melyek között egyébként vannak valóban humoros figurák is.
Egyébként nem is mindenki igazi, mert 
valószínű, hogy a miniszterelnök nem csücsül le a gép elé ilyen hülyeségek miatt, hanem bérelnek erre külön személyzetet. Ez az ún. `ghost-twittering`. Hugh Jackman égett be a múltkor egy kissé, mikor az Operaházat `Opera Center`-nek írták véletlenül a süket Twitter-alkalmazottai. Az imázsára káros 140 karakter miatt gyorsan át is utalt pár nap múlva 100 ezer dollárt egy jótékonysági intézménynek. Hja, én is fokozottan vigyázok ezek után, miket írogatok a Twitterre…
Ahogy más ilyen site-okon, itt is vannak olyan egyének, akik más híres emberek neve mögé rejtőznek, és hülyeségeket írogatnak össze-vissza. Erről ma megjelent egy cikk a SMH-ban is. Általában egyébként elég sok hír szól a Twitterről illetve a Facebookról: egyrészt reklám jellegűek – épp melyik celeb érte el az egy millió követőt, vagy hogy épp ki csatlakozott fel legutóbb -; másrészt figyelmeztető jellegű cikkek, hogy ki milyen hátsó szándékkal használja ezeket az oldalakat; harmadrészt található köztük egy csomó sikersztori is.
A múltkor olvastam, hogy volt egy olyan szemfüles cég (SR7) Sydneyben, ami vette az adást, és azonnal alkalmazkodott az új igényekhez: az ilyen közösségi website-okon kutat a különböző cégek felkérésére annak alkalmazottai iránt. Sok cég ugyanis -félig-meddig joggal -fél, hogy az alkalmazottai rombolják a cég imázsát, amikor negatív üzeneteket írogatnak ezeken a social networkökön az ismerőseiknek. A Telstránál ezért már külön irányelveket vezettek be a különböző networkök használatára vonatkozóan az alkalmazottak körében.
Közismert példa az imázsrombolásra például a Domino Pizza nem is régi esete, amikor is két alkalmazott feltett pár képet, amint éppen `bepiszkítják` a kiszállítandó pizzákat. 
Már csak ez kellett nekem! Utálom, hogy az ember olyan kiszolgáltatott, soha nem lehet tudni, mit eszel valójában…
Sok más cégről is kiderült, hogy nem nagyon bírják ezeket az ellenőrizetlen helyzeteket, és megváltak Facebookos üzeneteik miatt az alkalmazottaiktól. Attila olvasta tegnap valahol, hogy valakit azért rúgtak ki, mert betegen otthon maradt, és azt mondta, nem használhatja a számítógépet,s emiatt nem tud dolgozni, aztán lebukott egy Facebook-ba írt üzenettel…
Szóval csak vigyázni!
