Jun 12

Először is köszöntöm a World Blog Surf Day résztvevőit!

Milyen jó ötlet, hogy van egy közös téma - FOOD -, amiről minden `expat blogger` ír egy-egy cikket, és a mai nap egyik blogról a másikra lehet átugrani; igazi világ körüli utat téve ezáltal a neten…Köszönet a szervezőknek!

Hogy milyen étel hiányzik otthonról (Magyarország, Hollandia) ? Hát, tulajdonképpen….Anyu főztjén kívül nem sok, s ennek két oka is van: az egyik, hogy megfőzöm, amit tudok, s amire vágyunk; a másik pedig, hogy igyekszünk alkalmazkodni az itteni kínálathoz. Például az otthoni málnát, barackot nem lehet ízben utolérni, szóval nem is veszünk ilyet itt még véletlenül se; helyette viszont kiválóan elvagyunk az avokádóval, mangóval, marakujával, stb., ha egzotikus gyümölcsre vágyunk, mivel itt meg ezek a finomabbak)))

Az alkalmazkodás a helyi viszonyokhoz az első hetekben azért kissé nehezebben ment, mint most, de mindenképp mulatságos visszaemlékezni. Mindig eszembe jut az első nap, amikor megérkeztünk két nap kemény utazás után, és magamra vállaltam a főzést illetve a vásárlást. Egy teljesen idegen városban, Sydneyben, azon belül is egy `little Chinatown`-ban….Kulturális sokk ért, annyit mondhatok…

asian-food-zigzagaustralia-300x225 Our little Chinatown | Terülj, terülj asztalkám!Nem találván az ausztál szupermarketet, nekiálltam nézelődni az ázsiai boltokban, amelyeknek széles kínálata össze sem hasonlítható a hazaiakéval. Csak szója- és chiliszószból legalább egy egész polcnyi áll rendelkezésre…Hihetetlen…Kerestem a tojást, de csak gyanús, zöld színű, `ezer éves` tojást találtam. Kerestem sajtot, de csak a száz féle tofuból választhattam volna…így aztán végül valamilyen töltött batyuval - ún. dumplings - tértem haza, illetve egy-két ismerős zöldséggel. De huh, ez az első vásárlás felejthetetlen élmény volt számomra)))

Persze aztán, ahogy telt-múlt az idő, a 99 százalékban ázsiaiak lakta környéken mi is egyre jobban megismerkedtünk az ázsiai konyhával, s most már kiigazodunk a szójaszószok között is))) Pár hónap elteltével például azt vettük észre az egyik nagy bevásárlás után, hogy a szatyrok többsége valamilyen ázsiai furcsaságot tartalmaz. Erről muszáj volt fényképet készíteni)))

Szóval teljesen eltérően kezdtünk el enni, mint ahogy anyáink főznek otthon Magyarországon illetve Hollandiában. Ráadásképp Attilával végre sikerült megszerettetnem a halat s egyéb tengeri herkentyűket. Olyannyira, hogy  múltkor már külön kérte, hogy hagy  pucolja meg ő a baby polipot, mert ilyet még nem vettünk, nem készítettünk…

És hogy miket tanultunk meg még elkészíteni? E másfél év alatt számtalanszor csináltam már például sushi tekercset, stir-fried udon noodlest és a nagy kedvencünket, a koreai bibimbapot. Megtanultuk, hogy a tálalás is rettentően fontos, nem csak úgy `odavágjuk` a kaját a másik elé…

Az ausztráloktól is lestünk azért egy-két trükköt, főleg, ami az isteni `barbijukat` illeti )))) A barbeque az ausztrálok specialitása, rengeteg BBQ asztal van a parkokban, strandokon, stb, ahol szabadon lehet sütögetni.

zucchini-flower-by-zigzagaustralia-300x225 Our little Chinatown | Terülj, terülj asztalkám!Sütöttünk párszor kengurut is, amitől először kissé ódzkodtam, de bevallom, tényleg nagyon finom, csakúgy, mint a bárányhús, amire teljesen rákattantam itt Sydneyben))))

Ami pedig mostanában van ránk nagy hatással, az nem más, mint az itteni MasterChef a TV-ben. Abszolút fanok lettünk elmúlt hetekben, és ennek köszönhetően a konyhánk újra kezd hasonlítani az európaira….Számtalan dolgot ki is próbáltunk a műsor után, így az almás és a körtés Tarte Tatint, a csokis soufflét, a petrezselymes gnocchit, a stir-fried udon noodlest, a rántott tökvirágot, stb… Tényleg rengeteg trükköt tanultunk ezekből az adásokból, főleg a pénteki MasterClassból.

Hirtelen most ennyi jutott eszembe az elmúlt év gasztronómiai élményeiből. Kíváncsi vagyok, másnak hogy ment a beilleszkedés az adott országba, szóval `megyek` is tovább. Látogassatok el velem ti is Hans oldalára! Jó szörfölést!

Végül pedig külön köszönet Anastasia Ashmannak, aki  a Twitteren Thandelike néven ír beszámolót erről a WBSD napról, köszönjük szépen!

(Anastasia Ashman amerikai kulturális producer Isztambulban, ő készíti az Expat Haremet - egy antológiát: külföldi nők által, a modern Törökországról.  A `Tweet`-jei női témákról, utazásokról, történelemről szólnak, és infókat oszt meg írókkal/ utazókkal, `expatriótákkal`, Törökország-rajongókkal és minden más kultúra iránt érdeklődőkkel)

Share/Save/Bookmark

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

May 21

Túl sok képünk gyűlt össze az elmúlt időben, viszont túl ritkán frissítjük a galériát, így az az ötletem támadt, hogy hosszú cikk helyett néha egy-egy képpel `jövünk elő`.

fun-sydney-luna-park2 Picture of the Day: Ups and Downs| A nap képe: Egyszer fenn, egyszer lenn

Ma kivételesen nincs jó kedvünk: az este ellopták Attila biciklijét a lépcsőházból. Ment volna dolgozni, erre két percen belül újra csörgött a kulcs: ` egy dologgal kevesebbet kell eladnunk (költözésnél)`…Ilyen higgadtan csak az én férjem tudja viselni a dolgokat.

De mi ilyenkor a teendő? Írjunk ki a falra egy üzenetet, hogy `hello, ki vitte el a biciklimet`? Csak mint az a srác pár hónapja s pár emelettel lejjebb, aki valahol a parkolóban felejtette a kabátját - amelyre mint nagy `Germany-fan` valamilyen német foci siker után direkt ráhímezte a német zászlót-, és kétségbeesetten kereste pár hétig, finoman megválogatva a szavait, nehogy lopással vádolja a szomszédait? Esetleg hívjuk a rendőrséget, és egy használt, anno 100 dollárért vett bicikli miatt kérdezzék meg az összes lakót a környéken, hogy nem látta-e a tolvajt az éjszaka, a nagy vihar közepette?

Kicsit bosszantó, ha ellopnak tőled valamit, hiába nem a legfontosabb tárgy az életedben, de akkor is a TIED. Olyan üressé tesz egy pillanatra. Nem rossz hely ez a Sydney, a környéken még jobb is a közbiztonság, mint mondjuk más kerületekben, de hát a naivitás, hogy `itt úgysem lopnak`, ezúttal sem nyert igazat. Az egyik barátunk a kajakját szokta az autóján tárolni az utcán, mondván itt sok embernek van kajakja, miért lopnák el pont az övét…

Mindegy, akinek van jó ötlete, amivel/ahol/ahogy talán nyomára bukkannánk újra a biciklinek, az ossza meg velünk is, előre is köszönjük!

Mi mindenesetre kiraktunk egy lapot a falra, hogy mindenkivel tudassuk a hírt, és a továbbiakban ne legyenek olyan naivak. Továbbá rátaláltam a Bicycles Network Australia honlapjára, illetve ennek egyik fórumjára, ahol a lopott bicikliket `hirdetik`, szóval itt is próbálkozunk. Több jó nem jut eszembe. Ja, még a Twitter…

De addig is felrakom ezt a képet a Luna Parkban lévő óriáskerékről. Még nem ültünk fel rá, de ha a földről jó a kilátás arról a pontról az öbölre, akkor lehet, hogy onnan fentről még jobb. Szemben a víz, balra előtted a hatalmas Harbour Bridge, és alatta átlátsz az Operaházra, hogy csak a sablonoknál maradjunk. Valamiért bike2-220x300 Picture of the Day: Ups and Downs| A nap képe: Egyszer fenn, egyszer lennegyébként nem szeretem a vidámparkokat, ráadásul akármikor jártunk a Luna Park felé, mindig esett az eső és az egész olyan kihalt volt. Szóval ez a kép is valamiféle szomorú nosztalgikus érzéssel tölt el, pont olyannal, amit a bicikli miatt érzünk - a dühre inkább nem is gondolunk…

Azért berakjuk ezt a fotót a bicikli(nk)ről is, hátha látja valaki…(Bocs, de egyelőre nincs jobb kép…)

Röviden a bicikliről:

Típus: Merida Dakar; fekete színű mountain bike; 26 inches kerék; 21 inches váz.

Share/Save/Bookmark

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Apr 30

Hát ez vicces…Ma reggel felkeltem, megnéztem a postaládám, és az fogadott, hogy “Kevin Rudd is following you”. Igen, Kevin Rudd! Wowww! )))

Pár napja feljelentkeztem végül a Twitterre, mert már marha kíváncsi voltam, miért is rajong mostanában minden híresség úton-útfélen. kevinrudd2 Kevin Rudd is Following Me! | Kevin Rudd követ engem!!Szóval most én is `tweetelek`, de nem tudom, meddig.Túlzottan ugyanis nem érdekel. Egy új kutatás szerint az újonnan feljelentkező emberek (ún. `twewbies`) 60 százaléka ott hagyja egy hónap után ezt az oldalt. Én sem vagyok oda az ilyen `szósol netvőkökért’, de tényleg érdekelt, miben más ez, mint mondjuk a magyar Iwiw, a holland Hyves, vagy a hallomásból ismert Facebook.

Jelen pillanatban úgy gondolom, ez az oldal több szempontból is jó, ha az előnyöket nézzük. A hátrányokba pedig inkább nem gondolok bele túlságosan, így is sokszor elég paranoiás vagyok…

A Twitteren ugyanúgy van személyiséged, profilod, mint más oldalakon, és ugyanúgy bejelölhetsz másokat. A különbség talán abban van pl. az iwiwhez képest, hogy itt nagy bátorsággal bejelölhetsz cégeket, hírességeket is. Ők is rajta vannak ugyanis a site-on, egyre nagyobb számban, mert felismerték a hatalmas reklámlehetőséget.

Az, hogy bejelölsz valakit, nem feltétlenül azt jelenti, hogy ismered, hanem azt, hogy `követed`. Ezért van az elnevezés, hogy`following` és `followers`, vagyis hogy Te kit követsz, és Téged ki követ. Amit pedig követnek, az pedig nem más, mint egy max. 140 karakterből álló üzenet, egy mondat, mint pl. `most mákos palacsintát eszem`.

Ezért hívják a Twittert ún. `mikroblognak`, mert beírhatod, vagy telefonon elküldheted a tömör, rövid személyes üzeneteidet, akár egy sms esetén. Csak ez a netre megy, és többen látják, nem beszélve arról, hogy egyelőre ingyenes. Állítólag az emberek ugyanis nagyon szeretik tudni, hogy a másik éppen mit csinál, mit néz, mit eszik, mit vett fel, stb. Állítólag… twitter-bird Kevin Rudd is Following Me! | Kevin Rudd követ engem!!Ebben egyébként szerintem hasonlít az MSN-re, mert ott is mindenféle üzenetet beírnak az emberek a nevük mellé -igaz, nem cserélik olyan gyakran.

Szóval számomra inkább a hírkövetés a nagyobbik előnye a dolognak. Egy külön oldalon láthatod az összes általad követett személy, cég üzenetét, időrendi sorrendben. Bejelöltem az Indexet és az SMH-t, mert láttam, hogy állandóan frissítik az újonnan feltett híreiket, egy-egy mondatban. Vicces, hogy az SMH azonnal visszajelölt -és követ engem-, de az Index azóta sem, elég lassan ébrednek. Pedig ha tudnák, hogy mit csinálok, és mennyi mindent el lehet adni nekem!!!)))

Kevin Ruddal együtt így már négy követőm van: a Sydney Morning Herald, egy SMH blogger Joe Hildebrand, egy  állandóan személyiséget változtató spameskedő figura, és most Kevin Rudd, az IGAZI!! Ja, ha valaki még nem hallott volna róla, Ő Ausztrália miniszterelnöke!!)))

Az IGAZi, mondom, mert amúgy ebben a pillanatban, ha beütöm, hogy `Kevin Rudd`, 13 találatot dob ki a kereső. Ebből KevinRuddPM az igazi `nicknév`, és csak azért nem simán Kevin Rudd, mert azt már lefoglalták az ún. `squatter`-ek ,melyek között egyébként vannak valóban humoros figurák is.

Egyébként nem is mindenki igazi, mert twitter_fail_whale-300x225 Kevin Rudd is Following Me! | Kevin Rudd követ engem!!valószínű, hogy a miniszterelnök nem csücsül le a gép elé ilyen hülyeségek miatt, hanem bérelnek erre külön személyzetet.  Ez az ún. `ghost-twittering`. Hugh Jackman égett be a múltkor egy kissé, mikor az Operaházat `Opera Center`-nek írták véletlenül a süket Twitter-alkalmazottai. Az imázsára káros 140 karakter miatt gyorsan át is utalt pár nap múlva 100 ezer dollárt egy jótékonysági intézménynek. Hja, én is fokozottan vigyázok ezek után, miket írogatok a Twitterre…

Ahogy más ilyen site-okon, itt is vannak olyan egyének, akik más híres emberek neve mögé rejtőznek, és hülyeségeket írogatnak össze-vissza. Erről ma megjelent egy cikk a SMH-ban is. Általában egyébként elég sok hír szól a Twitterről illetve a Facebookról: egyrészt reklám jellegűek - épp melyik celeb érte el az egy millió követőt, vagy hogy épp ki csatlakozott fel legutóbb -; másrészt figyelmeztető jellegű cikkek, hogy ki milyen hátsó szándékkal használja ezeket az oldalakat; harmadrészt található köztük egy csomó sikersztori is.

A múltkor olvastam, hogy volt egy olyan szemfüles cég (SR7) Sydneyben, ami vette az adást, és azonnal alkalmazkodott az új igényekhez: az ilyen közösségi website-okon kutat a különböző cégek felkérésére annak alkalmazottai iránt. Sok cég ugyanis -félig-meddig joggal -fél, hogy az alkalmazottai rombolják a cég imázsát, amikor negatív üzeneteket írogatnak ezeken a social networkökön az ismerőseiknek. A Telstránál ezért már külön irányelveket vezettek be a különböző networkök használatára vonatkozóan az alkalmazottak körében.

Közismert példa az imázsrombolásra például a Domino Pizza nem is régi esete, amikor is két alkalmazott feltett pár képet, amint éppen `bepiszkítják` a kiszállítandó pizzákat. iwiw Kevin Rudd is Following Me! | Kevin Rudd követ engem!!Már csak ez kellett nekem! Utálom, hogy az ember olyan kiszolgáltatott, soha nem lehet tudni, mit eszel valójában…

Sok más cégről is kiderült, hogy nem nagyon bírják ezeket az ellenőrizetlen helyzeteket, és megváltak Facebookos üzeneteik miatt az alkalmazottaiktól. Attila olvasta tegnap valahol, hogy valakit azért rúgtak ki, mert betegen otthon maradt, és azt mondta, nem használhatja a számítógépet,s emiatt nem tud dolgozni, aztán lebukott egy Facebook-ba írt üzenettel…

Szóval csak vigyázni!

Share/Save/Bookmark

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Apr 25

Igaz, este van már, legszívesebben megnézném a mindjárt anzac1-300x225 ANZAC Day | ANZAC Daykezdődő francia filmet, de már reggel elhatároztuk/tam, hogy ezt a cikket, ha törik, ha szakad, megírom még ma este. A fáradtságba valószínűleg erősen belejátszik, hogy mikor itt voltak Attila szülei, rászoktam a kávézásra, sajnos. Ma pedig elmaradt a kávéadag, mivel egész nap jártuk a várost, és amúgy is teljesen megfeledkeztünk róla. Csak hazafelé jöttünk rá, hogy bizony, rá lehet sajnos szokni a kávéra pár hét alatt, s most már meg tudom érteni, hogy lehet egyes embereknek három-öt csésze a `normális` napi adagja…Hja, sürgősen le kell szokni…

A mai nap egyébként gyönyörű volt, ami az időjárást illeti, és sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb, mint eredetileg anzac2-300x225 ANZAC Day | ANZAC Daygondoltuk. Április 25-én ünneplik itt ANZAC Day-t, erről mesélnék egy kicsit bővebben, sok-sok képpel fűszerezve.

Az ANZAC szó az `Australian and New-Zealand Army Corps`-nak a rövidítése. Ausztráliában és Új-Zélandon egyaránt április 25-én tartják ezt a nemzeti ünnepnapot.  Talán a legfontosabb Ausztráliában a többi ünnepnap közül , hatalmas felvonulásokkal, sok-sok megemlékezéssel országszerte.

Eredetileg az első világháborúban elhunyt katonákról emlékeztek meg ezen a napon. 1915-ben a szövetséges csapatok részeként az új-zélandi és ausztrál haderők e napon szálltak partra a törökországi Gallipoli-félszigetnél, s próbálták visszaszorítani a török csapatokat. anzac3-225x300 ANZAC Day | ANZAC DayA terv nem sikerült egészen, közel nyolc hónapos véres állóháború alakult ki, s végül az év végén ki kellett menekíteni az ún. ANZAC-katonákat, hatalmas veszteségek árán/után. (több mint 8700 ausztrál és 2700 új-zélandi katona halt meg).

Az első ANZAC napot ennek tiszteletére már 1916-ban megtartották Ausztráliában, s az évek, évtizedek alatt tisztes hagyománya lett a megemlékezésnek. A többi háború, világháború, konfliktus után, ma már ez a nap a harcokban elhunyt ausztrálokért szól; azokért, akik életüket és vérüket áldozták a hazáért, a békéért; azokért, akik résztvettek a háborúkban, harcokban, békefenntartásban, stb. A megemlékezés sokféle töltettel bír; a katonák, pilóták, tengerészek mellett a családtagok, feleségek, az `itthon bátrak` is erős megtiszteltetésnek örvendenek.

Meglepődtem, amikor az egyik szónok  ma említette, hogy csak NSW államban kb 3000 megemlékezést tartanak!! Sok-sok parádé, felvonulás, szónoklat, zászlófelvonás, dob- és skót dudás zenekarok, koszorúzás, stb.

anzac5-300x225 ANZAC Day | ANZAC DayAmi nekem nagyon érdekes, hogy hajnali negyed 5-kor kezdődött itt Sydneyben a megemlékezés; s úgy általában mindenhol még pirkadat előtt kerül sor az ún. `Dawn Service`-re.  Ennek pedig igen mély jelentéstartalma van. A harcmezőn gyakori volt (állítólag még ma is az), hogy a hajnali derengésben támadt az ellenség. Így a védő katonák már jóval napfelkelte előtt harcra készen álltak az árkokban, csöndben, mozdulatlanul, s ezekre a pillanatokra később is úgy emlékeznek vissza, mint ami összekötötte őket, szorosabbá fűzte közöttük a bajtársi viszonyt. Ez az ún. `stand-to` pillanat. S ez a naplementénél ugyanígy ismétlődőtt.

A megemlékezések pontos programját a poszt alatt lévő linkekben szintén fellelhetitek, ezekből merítettem én is sok  érdekes információt. Talán érdekel titeket is, hogy milyen szimbólumokat használnak ezek a napon. A sok kitüntetésen kívül, amit úton-útfélen lehet látni anzac4-300x205 ANZAC Day | ANZAC Dayaz egyenruhás embereken, az egyik legfontosabb `kellék` a Remembrance Day-en is látható kis piros papírpipacs virág, amiből koszorút készítenek és helyeznek a síremlékekhez, vagy a kis virágokat egyenként tűzik az elhunytak neve mellé (ún. Memorial’s Roll of Honour-on). A másik a babérlevél, ebből készült koszorúból is sokat láttunk a Market Place-en található emlékműnél.

Az ANZAC Day-en viszont a leggyakrabban egy ágacska rozmaringot tűznek a mellükre azok, akik `emlékeznek`.  Leszólítottunk egy kedves veteránt, aki megengedte, hogy lefényképezzem a jelvényeit, s közben kis útmutatót is tartott belőlük. Sok jelvény nem is az övé volt, hanem az édesapjáé. A rozmaring ág egy ókori jelkép, s a memóriát állítólag javító aromája miatt az emlékezés szimbóluma.

anzac6-252x300 ANZAC Day | ANZAC DayMivel nem vagyunk ausztrálok, viszont szeretjük az ünnepeket, számunkra az ANZAC Day legjobb `kelléke` az ANZAC süti. Ez egy kis kókusz ízesítésű teasütemény, anno az itthon maradt asszonyok ezt sütötték a férfiaknak és küldték ki nekik a frontra, hogy így érezhessék az otthon melegét a fronton.

Érdekes volt látni ennyi egyenruhás fiatal 20 évest, középkorú, érett férfit a családjával, vagy a már néha tolókocsiban felvonuló veteránt. A belváros tele volt ünneplő családokkal;a bárok söröző tengerészekkel, meg a barátaikkal, barátnőikkel; egy tengerész fiú kalapot cserélt előttünk egy kereszteződésnél egy ismeretlen pilóta lánnyal; a Hyde Parkban lévő megemlékezésen a zászlót tartó fiúk sorban dőltek ki a napon (itt sem esznek rendesen a kamaszok..); a veteránok büszkén mutogatták a jelvényeiket; skót dudás bácsik jöttek velünk szembe minden utcasarkon…

Utólag tényleg örülök, hogy megnéztük a felvonulást és a megemlékezést a Hyde Parkban, mert nagyon tanulságos és megható volt.

Hát, ilyen volt a mi Anzac napunk tömören.  S miközben ezt most leírtam, végül a filmet is sikerült megnézni…)))

http://www.awm.gov.au

Wikipedia

cityofsydney

Share/Save/Bookmark

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

« Previous Posts