Fiatalabb családtagjaim, de különösen az egyik húgom, többször kérte, hogy írjak már valamit az ausztrál szlengről is végre. Elérkezett az idő,összegyűjtöttem innen-onnan pár kifejezést, a végén nem is tudtam abbahagyni. Bár ismertem belőlük én is jó párat, azért volt mit tanulni.

érdekes megnézni, mint változnak oldalról oldalra az egyes internetes honlapok szlenggyűjteményében a kifejezések - helyesírásban, illetve hogy szerepelnek-e egyáltalán. Egyes szavak valószínűleg gyorsan ki is mennek a divatból; másrészt olyan nagy ez az ország, hogy nem is jutnak el minden részébe az éppen aktuális divatszavak; vagy ha éppenséggel eljutnak, nem minden korosztály ismeri, használja őket. Erre jó példa ez a videó a Youtube-ról; érdekesek a kommentek is. Vicces látni, hogy itt is majd` szétszedik az emberek egymást, hogy `de ez nem is ausztrál`, `ezt még életemben nem hallottam, pedig ebben az országban élek`, stb.

Nehéz külföldiként írni egy másik ország szlengjéről, mivel a kifejezések egy részét vagy nem is halljuk (ki), vagy nem ismerjük, s személy szerint az a véleményem, hogy ha ismernénk is, akkor sem használnánk. Két-három kifejezést - mint pl. a `no worries`, vagy más, szinte már nem is csak szlengként használt kifejezést -leszámítva, szerintem elég hülyén veszi ki magát, ha amúgy is van egy kis édes európai vagy bármilyen akcentusod, és akkor próbálsz bevágódni valami tipikus ausztrál dumával, miközben itt nem csak a szó maga, de az utánozhatatlan ausztrál kiejtés, hanglejtés is számit. Szóval szerintem ez `tök égő`. Főleg, ha éppen valaki káromkodni próbál…Van egy mondás, miszerint imádkozni és számolni az ember csak az anyanyelvén tud. Hát, szerintem, a káromkodás is ebbe a kategóriába esik. Még anyanyelven sem hangzik szépen, de ha egy külföldi angolul kezd el káromkodni, az elég otromba és béna is egyszerre. Szerintem. Szerinted?

Na, de térjünk a tárgyra! Kezdjük a legtipikusabb kifejezésekkel.

Az ausztrálok magukat `aussie`-nak, vagy `Oz`-nak mondják (ejtsd: ozi), mely utóbbi magát az országot is jelöli, akárcsak a `down under` illetve a `Lucky Country` kifejezés; s a `lingo`, a slang, amit beszélnek, az pedig `Strine`(Australian English).  A haverok egymásnak csak úgy köszönnek, hogy `ga day`/`gidday`/`G`day, mate` (ejtsd: `giddáy, májt`). Ez egyébként főleg férfiak között szokás, s nem csak haverok között, de pajtáskodó idegenek is így köszönnek, illetve néha a pénztárosok is a helyi tescoban.

Sokszor indítanak az emberek úgy egy beszélgetést, hogy `How are you going`(a sima howareyou helyett).  Elköszönni a bye-bye helyett néha állítólag egy ooroo-nak ejtett `Hooroo`-val szoktak. Tényleg nagyon sokszor elhangzik viszont az, hogy`onya/Good on-ya`, ami a `good on you`/`well done` megfelelője. A (meg)köszönést a mindenhol ismert `cheers` helyett sokszor a `no worries` helyettesíti, ami a mi fejünkbe is beitta már magát. Ez egyébként a `don`t worry`, vagyis a `nem probléma`, `ne aggódj` ausztrál változata, s mondják ehelyett még a `no drama`-t is. Olvastam, hogy a `thanks` helyett a `ta`-t, illetve `tar`-t is használják, bár eddig még nem hallottam (ki).

Az ausztrál férfiak egymást tényleg havernak, `buddy`-nak vagy `mate`-nak tekintik - mely utóbbi kifejezés szinte minden mondat végén ott csücsül-,  esetleg `fella`-nak (fellow helyett), vagy ismert még a `bloke` is. Az asztrál nőket pedig `Sheila`-ként emlegetik.

Ausztrália nagyvárosai -főleg Sydney vagy Melbourne - sokszor csak `big smoke`-ként szerepelnek a köznyelvben, bár ez közel sem olyan gyakori, mint hogy a vidék csak `the bush`, ami már szinte nem is szleng, annyira használatos minden közegben. Egyébként, aki vidéken lakik, az állitólag`bushwhacker`. A kietlen vidék másik megfelelője a szintén mindennap használatos `outback`, illetve a kevésbé gyakori `Never Never`, amely egyébként egy terület valódi neve is Katherine környékén. Mellesleg az outback és a bush határvonalát az ausztrálok sem tudják meghúzni, de azért lehet érezni a különbséget a kettő között. Sajnos, mi még nem voltunk igazi, kietlen, vörös homokos outback kiránduláson, de nagyon tervezzük.

Tovább barangolva a térképen, az államokhoz köthető, ámbár kevésbé ismert kifejezések: a Queenslandből jövő ember `Banana bender` - ami utal arra, hogy a trópusi éghajlatú államban nagyon sok a banánültetvény-; esetleg `Cane Toad`, a halálos mérgű nádi varangy, ami Dél-Amerikában honos, csak gondatlanul betelepítették az ausztrál cukornádültetvényekre is, s most nem tudják kiirtani. Queensland állam fővárosa -Brisbane - pedig `Brizzie` vagy `Brisvegas` a köznyelvben, mely utóbbi arra utal, hogy Brisbane nagyon híres az esti szórakozóhelyeiről. Az északi terület neve `Top End`; Közép-Ausztrália pedig csak `Centralia`. A dél-ausztrál államból származó ember `Croweater`, vagyis varjúevő, mivel itt sok varjú található vidéken; míg a Victoriából jövő ember ún. `Gums..ker`. Tazmánia `Tassie`; lakói pedig almaevők, vagyis `Apple eaters`. Uj-Zéland (nincs nagy ú-m) lakói pedig a`Kiwi`-k, vagy `Sheepsh..ger`-k. NSW lakói `cockroach`-k  az egyik lap szerint, vagyis csótányok, de nem magyarázta el a szerző, hogy miért, pedig ennek az eredetére igazán kíváncsi lennék. Tudtommal mindenhol sok a csótány Ausztráliában, nem csak itt. Bár mi igazán sokat szenvedtünk velük, míg végre sikerült kiűznünk őket a lakásból… Talán még ide, a földrajzi nevekhez tartozik még, hogy `Manchester` nem egy várost jelöl, hanem az ágyneműt…Ahogy `Matilda` is…

Az idegenekre is vannak persze szép kis kifejezéseik. Az angol `Pom`vagy `pommy/pommie`, az amerikaiak `yanks`,`wankers`, `Seppo`-k vagy `Septic Tanks`. A még kevésbé píszí kifejezés közé tartozik a `Leb` szó, ami a libanoni eredetű népcsoportokra vonatkozik; a `wog`, ami főleg sötétebb bőrű közel-keleti, mediterrán népcsoportokra vonatkozik, és nem túl kedves. A `wog` egyébként jelenti még az influenzát is. S itt említeném meg még a `westie` kifejezést is, amely nem a nyugati embert takarja, hanem Sydney nyugati/dél-nyugati kerületeiből jövő embereket, ahol köztudottan a közel-keleti, indiai, pakisztáni, stb. népcsoportok élnek nagy számban. A menekültekre is van külön szó: `reffo`.

De térjünk vissza a hétköznapibb, vidámabb témákra! Nagyon tipikus ausztrál szó a `barbie` a BBQ helyett; a `veggie` a zöldségre; illetve úgy általában az `ie`-re vagy “y`-re végződő rövidített szavak. Így az underwear/alsónemű az csak `undie`; a kenguru `skippy`. Az egy üveg sör (375 ml) az `stubby`, a dobozos sör `tinny`, míg a hideg sör is csak `coldie` barátok között. (Tipikus ausztrál souvenir a `stubby holder`) A rágógumi `chewie`; a reggeli `brekkie`, a csótány és a kakadu egyaránt `cockie`(cockroach/cockatoo). A betegszabira menő ember `sickie` (`chuck a sickie`, amikor valaki tetteti, hogy beteg, pedig kutya baja); a napszemüveg pedig tipikusan csak `sunnies`. A szúnyogok `mozzies`; míg a szörfös `waxxy`, `waxhead` (talán azért, mert waxszal kenik be a deszkájukat). Ha jó helyed van a stadion lelátóján, akkor van egy good `pozzy`-d, ahonnan jól látható az ausztrál futball, vagyis `footy`, s ahonnan aztán szurkolhatsz, hogy ` Av-a-go-yer-mug`!!! Az óvodások `kindie`-be járnak; a karácsony `Chrissie`; az ajándék `prezzy`, ami ha drága, akkor `exy`. Az ajakrúzs (lipstick) `lippy`; míg a nyalóka`lollies`; s a csésze tea itt is csak `cuppa`, mint az angoloknál.

Tovább is van, mondjam még??))))Akkor írjatok kommentet!

Forrás:

www.aussieslang.com

www.koalanet.com.au

www.australiatravelsearch.com.au

www.australianhistory.org

www.dunway.com

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Nem is értem, hogy lehetett tegnap ilyen hosszú a nagyszombati mise, vigília. Hihhhetetlen! Miért kell egy amúgy is hosszú szertartást egybekötni bérmálkozással, kereszteléssel, stb, miért nem lehet ezt a két szép ünnepet külön-külön megünnepelni…Fel nem foghatom, mi ezzel az itteni katolikus egyház célja a St. Mary katedrálisban, de az egybegyűltek megviselt arcát látva és a mise eleji s végi létszámot tekintve az eredmény meggondolandó. De kezdem az elején.

A tegnapi napunk  amúgy is vegyesen telt. Gyönyörű tengerpartokon jártunk:  ezúttal Manlytől észak felé kirándultunk a part mentén; túljutottunk legalább három strandon és több sziklás partszakaszon is. Manlynél akartunk eredetileg fürödni, de egyrészt épp csepergett az eső, másrészt valamilyen okból kifolyólag tiszta hínár volt a part is, meg a víz is. A homokban a strandröpisek mellett néhol kb. egy m magasan díszelgett a kisodort hínár -bűzölgő hegyekben. Így nem igazán volt kedve a fiúknak fürdeni. Mentünk tehát tovább. Kezdett kisütni a nap is; vakított a vastag felhőréteg mögül.

Végül Curl Curl Beachnél lyukadtunk ki.  Ruhacsere, be a vízbe. 5 perc se telt el, a fiúk (1férj, 1 unokatesó) rohantak ki  a vízből, hogy ez még számukra is túl hínáros, úszni se tudnak a jó kis hullámokban, mert lefogja őket minden oldalról a sok növény…Hát jó, körülnéztünk egy kicsit a parton, és arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel észak felé a parton nem látunk hínárt, akkor valószínűleg ott a víz is tisztább. Igazunk volt, kristály tiszta volt arrafelé a tenger, semmi hínár- igaz, hullámok se nagyon…

Ekkor indult be a szerencsétlenségi hullám… Fürdés után megnéztünk még gyorsan egy kilátót a `sarkon`, ezért pont az orrunk előtt ment el a busz. Nagyobb baj volt, hogy rossz helyen vártunk a buszra, mert egy pár sarokkal félre tájoltuk magunkat a térképen. Biztos a fáradtság…S hiába nem volt menetrend a megállóban, mi reménykedve csak vártuk és vártuk a buszt, kb fél óráig, amikor is úgy határoztunk, tovább állunk egy megállóval. Persze ekkor elment előttünk két busz is…Végre találtunk egy menetrendet az időközben harmadik vagy negyedik megállónál, amit addig sikerült legyalogolnunk. Kiderült, a következő busz az ünnepnapi menetrend szerint kb. egy óra múlva jönne. Hát, addig csak legyalogoljuk már az egész utat… Szóval gyors ütemben haladtunk vissza Manly felé, ami egy kb másfél km hosszú strand. Mikor az északi részéhez értünk, megláttunk egy buszmegállót már megint, ahol - mivel ez a központ-, több busz is járt. A menetrend szerint kb két perc és öt perc múlva is jönnie kellett volna egy busznak. Hát jó, addig úgysem érnénk vissza gyalog a hajóhoz…Vártunk tehát újra tíz percet, magunkat közben egyre hülyébbnek érezve, mert reménykedtünk, hogy talán mégis jön busz, viszont elindulni meg nem mertünk, mert tuti akkor rögtön elhúz mellettünk a kis ravasz. Persze feladtuk a várakozást a fenyőfa mellett, amire egy humoros fazon kitűzött egy édes rongybabát (majdnem elcsortam),s rohantunk a hajóhoz, amit kitaláljátok? Igen, természetesen három perccel késtünk le …

Végül azért eljutottunk a misére - ugyanis ez volt a nagy sietség oka-, de akkor is, valahogy elment az energiánk ebben az eszetlen rohanásban. TANULSÁG: Ne bízz benne, hogy Sydneyben menetrend szerint járnak a buszok!!!Rosszabb a helyzet a BKV-nál is.

A római katolikus nagyszombati vigília itt egyébként meghatóan kezdődik a St. Mary`s katedrálisban. Este nyolckor már sötét van, s így, ha lekapcsolják az összes villanyt (kivéve a neonzöld EXIT táblákat, de mindent a biztonságért), belül is csendet kiáltó sötétségbe borul minden. Akkor pár perc múlva megindul a templom belseje felé kívülről a papi sereg a csupa fiúból, férfiból álló kórussal egyetemben (csodásan énekelnek). Közben hátulról előre lassan terjed a fény, amint gyertyáról gyertyára adják át egymásnak  az emberek a lángot. Gyönyörű és felejthetetlen élmény, tavaly is nagyon tetszett, ezért sem akartuk idén semmiképpen se kihagyni vagy lekésni a szertartás elejét…

Aztán a vigília szépen folytatódott tovább. A kardinális beszédei általában mindig tetszenek, mert egyenes, tömör, lényegre törő és informatív, amit mond. Tényleg csak az volt a baj, és ott szakadt el mindenkinél a cérna, hogy egy óra után elkezdték a keresztelési és bérmálkozási műsort. Szerintem ez elég fontos esemény mindenkinek az életében, főleg annak, aki felnőtt korában keresztelkedik meg, és sajnálom őket, hogy nem kaptak így elég figyelmet, időt, stb, nem beszélt csak nekik a kardinális a mise alatt, és így csak szinte `lezavarták` ezt a műsort. Igaz, nekünk ez kicsit hosszabbnak tűnt, és azért ha este nyolckor kezdődik egy ilyen hosszú mise, akkor az öregek és gyerekek amúgy is gyorsabban bedobják a törülközőt, de a fiatalok sem tudnak olyan kitartóan térdelni, stb. Szóval nekem csak ezzel volt bajom, hogy összevonták ezt a két ünnepet. Valószínűleg megvan ennek is az elméleti magyarázata, ki is tudnék találni pár dolgot, nem arról van szó.

A mise végén a kivonulás is nagyon tetszik mindig, jó az akusztikája a templomnak, ahogy vonul ki az énekkar illetve a papok, és zeng az alleluja velük együtt refrénben a templom belseje felől a kijárat felé.

Azért az unokaöcsémnek is kijár a dicséret: képes volt három óráig végigállni az egész misét a kimerítő túra után, az tényleg nem volt semmi! Igaz, ahogy nyúlt a mise, úgy üresedtek az ülőhelyek is; ebben az anglikán országban pedig nem kell túlzsúfolt katolikus templomokkal számolni…

Mellesleg nekem a nagyszombati misékről leginkább az ájulássorozatok jutnak eszembe, és ha erre gondolok, nevetnem kell. Kíváncsi vagyok, idén miről számol majd be Anyu, hányan dőltek ki a családban mise alatt… Otthon Budapesten ugyanis a templomok ilyenkor mindig olyan zsúfoltak, mint egy ütősebb rock koncerten az aréna, és nem mozog bent a levegő. Ráadásul ebben az időszakban tör ki Európában hirtelen a tavasz, az emberek vitaminhiányosak, a serdülők meg nem esznek eleget, így még tényleg nem volt olyan mise életemben, amikor ne ájult volna el valaki a misén, de legalább is valaki a családból mindig kitett magáért….

Magyarországon általában szerveznek körmenetet is a templom körül a mise vége felé, ami megint egy érdekes történet a kihangosítás sikeressége miatt, vagy hogy a teli buszmegállóban, a buszból milyen szemekkel bámulnak ránk a kívülállók, ki hogy vágja le egy kicsit a kanyart, és hogy milyen kár, mikor visszaérsz a körmenetről a templomba, de szinte véget is ért a mise, mert nem várják meg soha a tömeg második felét a folytatással… Viszont eme vicces - néha bosszantó- pontok mellett/miatt olyan jó dolog ilyenkor összefutni rég nem látott ismerősokkel, illetve a másnap úgyis összegyűlő nagycsalád többi tagjával, stb. Bevallom, ilyenkor mindig van valaki, aki elsüt egy-két jó poént a körmenet alatt;  majd mindenki siet haza felfalni a kihűlt, zöld belsejű keménytojásokat a kalács-próbálkozásokkal és az évekkel egyre silányabb tormaszerűségekkel együtt… Szeretem a húsvétot!!!

És akkor még mesélhetnék a `hány nyuszi élt már túl egy húsvétot nálunk` című történetről, vagy hogy hétfőn hajnalban hányan jöttek hozzánk locsolni és mi minden (nem) várta őket (tojás, süti, lányok), és milyen eszelős és `illatos` csodaszerekkel tudnak a magyar férfiak húsvétkor locsolkodni, de ez más blog, más ország. Sajnos!

Áldott húsvétot kívánunk mindenkinek!

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

A múlt héten végre mi is megnéztük az Australia filmet. Most már legalább mi is tudjuk, mi igaz abból, amit írnak róla az újságok.

Az utóbbi napokban megjelent pár erős filmkritika, amelyek egyrészről Nicole Kidman színészi képességeit firtatták, másrészt a rendező teátrális stílusát. Igaz, a sok-sok reklámtól már nekünk is egy kicsit zúgott a fejünk mostanában, mert minden showban továbbra is a két főszereplőt lehetett látni, ahogy körbeutazzák a világot promotálni a filmet, illetve az újságokban sem lett kevesebb hirdetés és hír a filmet illetően. Ezeket nehéz volt nem észrevenni, és kicsit már kezdett átlendülni negatív irányba a túl sok reklám hatása.  Másrészről viszont érthető ez a nagy felhajtás: az egyik legnagyobb költségvetésű ausztrál filmről van szó, amitől azt várják, hogy majd fellendíti az ide irányuló turizmust.

De beszéljünk magáról a filmről is végre. Közel három óra hosszú, de a kritikákkal ellentétben mi nem unatkoztunk egy percig sem alatta. Az eleje lehet, hogy lassan indul, de ahol nem akció van a filmben,  ott általában vicces, vagy félig-meddig romantikus jelenetek vannak, mely utóbbi szerencsére nem ölt titanicos méretet.

Az igaz, hogy Nicole Kidman egyes jelenetekben túljátssza a szerepét, de nem mondanám, hogy `megöli` a filmet. Szerintem jó benne, mégha nem is ez élete legjellemzőbb főszerepe. A filmet főleg a másik három főszereplő viszi és teszi sikeressé: Hugh Jackman és két aboriginal szereplő, a kisfiú Brendan Walters és a filmbeli nagypapája, David Gulpilil. Amit ők alakítanak, azt igazán élvezetes nézni az egész filmben.

Továbbá nagyon szórakoztató hallgatni az erős ausztrál akcentust is, amit egy esetleges szinkronizált változat nem nagyon fog visszaadni.

Egyes jelenetek valóban kissé teátrálisra sikerültek, s ebben a homályos képek, filmezési technika is erős szerepet játszik. Annyira gyönyörű helyen forgatták a filmet, mégis sokszor az animációs trükkök elterelik erről az ember figyelmét. Például a csordaüldözéses jelenetet - ahol több száz tehenet terelnek, illetve üldöznek -, igazán szép helyen forgatták, de valahogy mégis egy Disney mesefilm jutott eszembe róla.

Főleg a helyszínek miatt vártam ezt a filmet annyira. Ahogy több interjúbán is olvastam, a jelenetek többségét Bowen, Kununurra és Darwin környékén, valamint Kimberleynél vették fel, az együtt fürdős jelenetet pedig az Emma Gorge-nál; mindezt persze iszonyatos melegben és szárazságban. Ezek a helyszínek mind-mind látszódnak a film során, de inkább a történet játssza a főbb szerepet. A sztorit más blogokon is el lehet olvasni, tehát erről most csak röviden annyit, hogy a II. világháború idején játszódik, amikor is egy angol arisztokrata hölgy ide utazik a kontinensre a férje után, hogy segítsen eladni a csordát. Ám mire ideér, meggyilkolják a férjét. Aztán a büszkeség, hogy szembeszálljon a rossz fiúkkal, itt tartja, s a végén egy pár outsiderrel egyetemben maga hajtja a csordát keresztül a Never Never és egyéb lehetetlen vidékeken keresztül. Bombázás, romantika, stb.  Ami érdekes a filmben, hogy szerepet kap az ún. `Stolen Generation` témája is, ami megérdemelne még egy-két igazi drámai filmet, hogy az egész világ előtt ismert legyen az ausztrál fekete őslakosok fájdalmas sorsa.

Az ausztrál őslakosok kb. 40-60 ezer éve élnek ezen a földön, s ez a legrégebbi idők óta élő, megszakítatlan kultúrájú nép a földön. Ennek a népnek nincsenek írásos emlékei; apáról fiúra szállva mesélik egész életen át a történeteiket, amik így akár évezredek óta élnek az emberekben, és segítik/segítették a túlélést a legviszontagságosabb körülmények között. Minden természeti képződményhez, csillaghoz, tájékozódási ponthoz tartozik egy-egy történet, amiket a felnőttek a gyerekeknek főleg a vadászatok és egyéb nagy túrák (walkabout) alatt mesélnek, énekelnek el, akár naphosszat, illetve több napon keresztül. Ez egyébként az egyik leghíresebb aboriginal filmben, a Ten Canoes-ban is látható, melynek később még szentelünk egy posztot.

Szóval a  Stolen Generation története, miszerint az őslakos gyerekeket évtizedeken keresztül elszakították kiskorukban a szüleiktől, és fehér családokhoz vagy állami nevelőintézetekbe helyezték őket, az azért is volt kegyetlen és tragikus, mert így ennek a generációnak bizonyos szinten megszakadt a kapcsolata a családjukkal és a kultúrájukkal.

Ui.: Az az érdekes, vastag törzsű fa, amelynél kezdődik a film, s amelyet később karácsonyfának is feldíszítenek, az az ún.`boab prison tree` , avagy baobab fa. Ez az afrikai baobab fa rokona; sok vizet tart magában a vastag törzsében, s főkén olyan sziklás talajon  érzi jól magát, mint amilyen pl. Kimberleynél található. (Eywitness Travel Guides -Australia) Régen ebbe zárták a Derbybe tartó úton az őslakosokat, tehát ezért az angol fordítás szerinti `börtönfa` elnevezés a Wikipedia szerint.

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Már a múlt hétvégén, az ausztrál Idol elődöntőjében éreztük, hogy egy új sláger született, ami nem megy ki könnyen a fejedből. Most pedig örömmel hirdetjük, hogy Wes Carr lett az új idol 2008-ban a `You` c. számával. Ő volt az egyik kedvencünk az egész verseny alatt, mert annyira egyedi az előadásmódja és tipikus laza ausztrál figura. Csak gratulálni tudunk neki!

Miután már többször meghallgattuk ezt a számot - a mai döntőben és a héten a youtube-on-, úgy véljük, talán Ausztrálián kívül is nagy siker lesz a `You`. De ha ez nem is, a fickó nevét jegyezzétek meg, később még hallani fogtok róla, az tuti.

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!