Először is köszöntöm a World Blog Surf Day résztvevőit!

Milyen jó ötlet, hogy van egy közös téma - FOOD -, amiről minden `expat blogger` ír egy-egy cikket, és a mai nap egyik blogról a másikra lehet átugrani; igazi világ körüli utat téve ezáltal a neten…Köszönet a szervezőknek!

Hogy milyen étel hiányzik otthonról (Magyarország, Hollandia) ? Hát, tulajdonképpen….Anyu főztjén kívül nem sok, s ennek két oka is van: az egyik, hogy megfőzöm, amit tudok, s amire vágyunk; a másik pedig, hogy igyekszünk alkalmazkodni az itteni kínálathoz. Például az otthoni málnát, barackot nem lehet ízben utolérni, szóval nem is veszünk ilyet itt még véletlenül se; helyette viszont kiválóan elvagyunk az avokádóval, mangóval, marakujával, stb., ha egzotikus gyümölcsre vágyunk, mivel itt meg ezek a finomabbak)))

Az alkalmazkodás a helyi viszonyokhoz az első hetekben azért kissé nehezebben ment, mint most, de mindenképp mulatságos visszaemlékezni. Mindig eszembe jut az első nap, amikor megérkeztünk két nap kemény utazás után, és magamra vállaltam a főzést illetve a vásárlást. Egy teljesen idegen városban, Sydneyben, azon belül is egy `little Chinatown`-ban….Kulturális sokk ért, annyit mondhatok…

Nem találván az ausztál szupermarketet, nekiálltam nézelődni az ázsiai boltokban, amelyeknek széles kínálata össze sem hasonlítható a hazaiakéval. Csak szója- és chiliszószból legalább egy egész polcnyi áll rendelkezésre…Hihetetlen…Kerestem a tojást, de csak gyanús, zöld színű, `ezer éves` tojást találtam. Kerestem sajtot, de csak a száz féle tofuból választhattam volna…így aztán végül valamilyen töltött batyuval - ún. dumplings - tértem haza, illetve egy-két ismerős zöldséggel. De huh, ez az első vásárlás felejthetetlen élmény volt számomra)))

Persze aztán, ahogy telt-múlt az idő, a 99 százalékban ázsiaiak lakta környéken mi is egyre jobban megismerkedtünk az ázsiai konyhával, s most már kiigazodunk a szójaszószok között is))) Pár hónap elteltével például azt vettük észre az egyik nagy bevásárlás után, hogy a szatyrok többsége valamilyen ázsiai furcsaságot tartalmaz. Erről muszáj volt fényképet készíteni)))

Szóval teljesen eltérően kezdtünk el enni, mint ahogy anyáink főznek otthon Magyarországon illetve Hollandiában. Ráadásképp Attilával végre sikerült megszerettetnem a halat s egyéb tengeri herkentyűket. Olyannyira, hogy  múltkor már külön kérte, hogy hagy  pucolja meg ő a baby polipot, mert ilyet még nem vettünk, nem készítettünk…

És hogy miket tanultunk meg még elkészíteni? E másfél év alatt számtalanszor csináltam már például sushi tekercset, stir-fried udon noodlest és a nagy kedvencünket, a koreai bibimbapot. Megtanultuk, hogy a tálalás is rettentően fontos, nem csak úgy `odavágjuk` a kaját a másik elé…

Az ausztráloktól is lestünk azért egy-két trükköt, főleg, ami az isteni `barbijukat` illeti )))) A barbeque az ausztrálok specialitása, rengeteg BBQ asztal van a parkokban, strandokon, stb, ahol szabadon lehet sütögetni.

Sütöttünk párszor kengurut is, amitől először kissé ódzkodtam, de bevallom, tényleg nagyon finom, csakúgy, mint a bárányhús, amire teljesen rákattantam itt Sydneyben))))

Ami pedig mostanában van ránk nagy hatással, az nem más, mint az itteni MasterChef a TV-ben. Abszolút fanok lettünk elmúlt hetekben, és ennek köszönhetően a konyhánk újra kezd hasonlítani az európaira….Számtalan dolgot ki is próbáltunk a műsor után, így az almás és a körtés Tarte Tatint, a csokis soufflét, a petrezselymes gnocchit, a stir-fried udon noodlest, a rántott tökvirágot, stb… Tényleg rengeteg trükköt tanultunk ezekből az adásokból, főleg a pénteki MasterClassból.

Hirtelen most ennyi jutott eszembe az elmúlt év gasztronómiai élményeiből. Kíváncsi vagyok, másnak hogy ment a beilleszkedés az adott országba, szóval `megyek` is tovább. Látogassatok el velem ti is Hans oldalára! Jó szörfölést!

Végül pedig külön köszönet Anastasia Ashmannak, aki  a Twitteren Thandelike néven ír beszámolót erről a WBSD napról, köszönjük szépen!

(Anastasia Ashman amerikai kulturális producer Isztambulban, ő készíti az Expat Haremet - egy antológiát: külföldi nők által, a modern Törökországról.  A `Tweet`-jei női témákról, utazásokról, történelemről szólnak, és infókat oszt meg írókkal/ utazókkal, `expatriótákkal`, Törökország-rajongókkal és minden más kultúra iránt érdeklődőkkel)

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Túl sok képünk gyűlt össze az elmúlt időben, viszont túl ritkán frissítjük a galériát, így az az ötletem támadt, hogy hosszú cikk helyett néha egy-egy képpel `jövünk elő`.

Ma kivételesen nincs jó kedvünk: az este ellopták Attila biciklijét a lépcsőházból. Ment volna dolgozni, erre két percen belül újra csörgött a kulcs: ` egy dologgal kevesebbet kell eladnunk (költözésnél)`…Ilyen higgadtan csak az én férjem tudja viselni a dolgokat.

De mi ilyenkor a teendő? Írjunk ki a falra egy üzenetet, hogy `hello, ki vitte el a biciklimet`? Csak mint az a srác pár hónapja s pár emelettel lejjebb, aki valahol a parkolóban felejtette a kabátját - amelyre mint nagy `Germany-fan` valamilyen német foci siker után direkt ráhímezte a német zászlót-, és kétségbeesetten kereste pár hétig, finoman megválogatva a szavait, nehogy lopással vádolja a szomszédait? Esetleg hívjuk a rendőrséget, és egy használt, anno 100 dollárért vett bicikli miatt kérdezzék meg az összes lakót a környéken, hogy nem látta-e a tolvajt az éjszaka, a nagy vihar közepette?

Kicsit bosszantó, ha ellopnak tőled valamit, hiába nem a legfontosabb tárgy az életedben, de akkor is a TIED. Olyan üressé tesz egy pillanatra. Nem rossz hely ez a Sydney, a környéken még jobb is a közbiztonság, mint mondjuk más kerületekben, de hát a naivitás, hogy `itt úgysem lopnak`, ezúttal sem nyert igazat. Az egyik barátunk a kajakját szokta az autóján tárolni az utcán, mondván itt sok embernek van kajakja, miért lopnák el pont az övét…

Mindegy, akinek van jó ötlete, amivel/ahol/ahogy talán nyomára bukkannánk újra a biciklinek, az ossza meg velünk is, előre is köszönjük!

Mi mindenesetre kiraktunk egy lapot a falra, hogy mindenkivel tudassuk a hírt, és a továbbiakban ne legyenek olyan naivak. Továbbá rátaláltam a Bicycles Network Australia honlapjára, illetve ennek egyik fórumjára, ahol a lopott bicikliket `hirdetik`, szóval itt is próbálkozunk. Több jó nem jut eszembe. Ja, még a Twitter…

De addig is felrakom ezt a képet a Luna Parkban lévő óriáskerékről. Még nem ültünk fel rá, de ha a földről jó a kilátás arról a pontról az öbölre, akkor lehet, hogy onnan fentről még jobb. Szemben a víz, balra előtted a hatalmas Harbour Bridge, és alatta átlátsz az Operaházra, hogy csak a sablonoknál maradjunk. Valamiért egyébként nem szeretem a vidámparkokat, ráadásul akármikor jártunk a Luna Park felé, mindig esett az eső és az egész olyan kihalt volt. Szóval ez a kép is valamiféle szomorú nosztalgikus érzéssel tölt el, pont olyannal, amit a bicikli miatt érzünk - a dühre inkább nem is gondolunk…

Azért berakjuk ezt a fotót a bicikli(nk)ről is, hátha látja valaki…(Bocs, de egyelőre nincs jobb kép…)

Röviden a bicikliről:

Típus: Merida Dakar; fekete színű mountain bike; 26 inches kerék; 21 inches váz.

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Hát ez vicces…Ma reggel felkeltem, megnéztem a postaládám, és az fogadott, hogy “Kevin Rudd is following you”. Igen, Kevin Rudd! Wowww! )))

Pár napja feljelentkeztem végül a Twitterre, mert már marha kíváncsi voltam, miért is rajong mostanában minden híresség úton-útfélen. Szóval most én is `tweetelek`, de nem tudom, meddig.Túlzottan ugyanis nem érdekel. Egy új kutatás szerint az újonnan feljelentkező emberek (ún. `twewbies`) 60 százaléka ott hagyja egy hónap után ezt az oldalt. Én sem vagyok oda az ilyen `szósol netvőkökért’, de tényleg érdekelt, miben más ez, mint mondjuk a magyar Iwiw, a holland Hyves, vagy a hallomásból ismert Facebook.

Jelen pillanatban úgy gondolom, ez az oldal több szempontból is jó, ha az előnyöket nézzük. A hátrányokba pedig inkább nem gondolok bele túlságosan, így is sokszor elég paranoiás vagyok…

A Twitteren ugyanúgy van személyiséged, profilod, mint más oldalakon, és ugyanúgy bejelölhetsz másokat. A különbség talán abban van pl. az iwiwhez képest, hogy itt nagy bátorsággal bejelölhetsz cégeket, hírességeket is. Ők is rajta vannak ugyanis a site-on, egyre nagyobb számban, mert felismerték a hatalmas reklámlehetőséget.

Az, hogy bejelölsz valakit, nem feltétlenül azt jelenti, hogy ismered, hanem azt, hogy `követed`. Ezért van az elnevezés, hogy`following` és `followers`, vagyis hogy Te kit követsz, és Téged ki követ. Amit pedig követnek, az pedig nem más, mint egy max. 140 karakterből álló üzenet, egy mondat, mint pl. `most mákos palacsintát eszem`.

Ezért hívják a Twittert ún. `mikroblognak`, mert beírhatod, vagy telefonon elküldheted a tömör, rövid személyes üzeneteidet, akár egy sms esetén. Csak ez a netre megy, és többen látják, nem beszélve arról, hogy egyelőre ingyenes. Állítólag az emberek ugyanis nagyon szeretik tudni, hogy a másik éppen mit csinál, mit néz, mit eszik, mit vett fel, stb. Állítólag… Ebben egyébként szerintem hasonlít az MSN-re, mert ott is mindenféle üzenetet beírnak az emberek a nevük mellé -igaz, nem cserélik olyan gyakran.

Szóval számomra inkább a hírkövetés a nagyobbik előnye a dolognak. Egy külön oldalon láthatod az összes általad követett személy, cég üzenetét, időrendi sorrendben. Bejelöltem az Indexet és az SMH-t, mert láttam, hogy állandóan frissítik az újonnan feltett híreiket, egy-egy mondatban. Vicces, hogy az SMH azonnal visszajelölt -és követ engem-, de az Index azóta sem, elég lassan ébrednek. Pedig ha tudnák, hogy mit csinálok, és mennyi mindent el lehet adni nekem!!!)))

Kevin Ruddal együtt így már négy követőm van: a Sydney Morning Herald, egy SMH blogger Joe Hildebrand, egy  állandóan személyiséget változtató spameskedő figura, és most Kevin Rudd, az IGAZI!! Ja, ha valaki még nem hallott volna róla, Ő Ausztrália miniszterelnöke!!)))

Az IGAZi, mondom, mert amúgy ebben a pillanatban, ha beütöm, hogy `Kevin Rudd`, 13 találatot dob ki a kereső. Ebből KevinRuddPM az igazi `nicknév`, és csak azért nem simán Kevin Rudd, mert azt már lefoglalták az ún. `squatter`-ek ,melyek között egyébként vannak valóban humoros figurák is.

Egyébként nem is mindenki igazi, mert valószínű, hogy a miniszterelnök nem csücsül le a gép elé ilyen hülyeségek miatt, hanem bérelnek erre külön személyzetet.  Ez az ún. `ghost-twittering`. Hugh Jackman égett be a múltkor egy kissé, mikor az Operaházat `Opera Center`-nek írták véletlenül a süket Twitter-alkalmazottai. Az imázsára káros 140 karakter miatt gyorsan át is utalt pár nap múlva 100 ezer dollárt egy jótékonysági intézménynek. Hja, én is fokozottan vigyázok ezek után, miket írogatok a Twitterre…

Ahogy más ilyen site-okon, itt is vannak olyan egyének, akik más híres emberek neve mögé rejtőznek, és hülyeségeket írogatnak össze-vissza. Erről ma megjelent egy cikk a SMH-ban is. Általában egyébként elég sok hír szól a Twitterről illetve a Facebookról: egyrészt reklám jellegűek - épp melyik celeb érte el az egy millió követőt, vagy hogy épp ki csatlakozott fel legutóbb -; másrészt figyelmeztető jellegű cikkek, hogy ki milyen hátsó szándékkal használja ezeket az oldalakat; harmadrészt található köztük egy csomó sikersztori is.

A múltkor olvastam, hogy volt egy olyan szemfüles cég (SR7) Sydneyben, ami vette az adást, és azonnal alkalmazkodott az új igényekhez: az ilyen közösségi website-okon kutat a különböző cégek felkérésére annak alkalmazottai iránt. Sok cég ugyanis -félig-meddig joggal -fél, hogy az alkalmazottai rombolják a cég imázsát, amikor negatív üzeneteket írogatnak ezeken a social networkökön az ismerőseiknek. A Telstránál ezért már külön irányelveket vezettek be a különböző networkök használatára vonatkozóan az alkalmazottak körében.

Közismert példa az imázsrombolásra például a Domino Pizza nem is régi esete, amikor is két alkalmazott feltett pár képet, amint éppen `bepiszkítják` a kiszállítandó pizzákat. Már csak ez kellett nekem! Utálom, hogy az ember olyan kiszolgáltatott, soha nem lehet tudni, mit eszel valójában…

Sok más cégről is kiderült, hogy nem nagyon bírják ezeket az ellenőrizetlen helyzeteket, és megváltak Facebookos üzeneteik miatt az alkalmazottaiktól. Attila olvasta tegnap valahol, hogy valakit azért rúgtak ki, mert betegen otthon maradt, és azt mondta, nem használhatja a számítógépet,s emiatt nem tud dolgozni, aztán lebukott egy Facebook-ba írt üzenettel…

Szóval csak vigyázni!

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Fiatalabb családtagjaim, de különösen az egyik húgom, többször kérte, hogy írjak már valamit az ausztrál szlengről is végre. Elérkezett az idő,összegyűjtöttem innen-onnan pár kifejezést, a végén nem is tudtam abbahagyni. Bár ismertem belőlük én is jó párat, azért volt mit tanulni.

érdekes megnézni, mint változnak oldalról oldalra az egyes internetes honlapok szlenggyűjteményében a kifejezések - helyesírásban, illetve hogy szerepelnek-e egyáltalán. Egyes szavak valószínűleg gyorsan ki is mennek a divatból; másrészt olyan nagy ez az ország, hogy nem is jutnak el minden részébe az éppen aktuális divatszavak; vagy ha éppenséggel eljutnak, nem minden korosztály ismeri, használja őket. Erre jó példa ez a videó a Youtube-ról; érdekesek a kommentek is. Vicces látni, hogy itt is majd` szétszedik az emberek egymást, hogy `de ez nem is ausztrál`, `ezt még életemben nem hallottam, pedig ebben az országban élek`, stb.

Nehéz külföldiként írni egy másik ország szlengjéről, mivel a kifejezések egy részét vagy nem is halljuk (ki), vagy nem ismerjük, s személy szerint az a véleményem, hogy ha ismernénk is, akkor sem használnánk. Két-három kifejezést - mint pl. a `no worries`, vagy más, szinte már nem is csak szlengként használt kifejezést -leszámítva, szerintem elég hülyén veszi ki magát, ha amúgy is van egy kis édes európai vagy bármilyen akcentusod, és akkor próbálsz bevágódni valami tipikus ausztrál dumával, miközben itt nem csak a szó maga, de az utánozhatatlan ausztrál kiejtés, hanglejtés is számit. Szóval szerintem ez `tök égő`. Főleg, ha éppen valaki káromkodni próbál…Van egy mondás, miszerint imádkozni és számolni az ember csak az anyanyelvén tud. Hát, szerintem, a káromkodás is ebbe a kategóriába esik. Még anyanyelven sem hangzik szépen, de ha egy külföldi angolul kezd el káromkodni, az elég otromba és béna is egyszerre. Szerintem. Szerinted?

Na, de térjünk a tárgyra! Kezdjük a legtipikusabb kifejezésekkel.

Az ausztrálok magukat `aussie`-nak, vagy `Oz`-nak mondják (ejtsd: ozi), mely utóbbi magát az országot is jelöli, akárcsak a `down under` illetve a `Lucky Country` kifejezés; s a `lingo`, a slang, amit beszélnek, az pedig `Strine`(Australian English).  A haverok egymásnak csak úgy köszönnek, hogy `ga day`/`gidday`/`G`day, mate` (ejtsd: `giddáy, májt`). Ez egyébként főleg férfiak között szokás, s nem csak haverok között, de pajtáskodó idegenek is így köszönnek, illetve néha a pénztárosok is a helyi tescoban.

Sokszor indítanak az emberek úgy egy beszélgetést, hogy `How are you going`(a sima howareyou helyett).  Elköszönni a bye-bye helyett néha állítólag egy ooroo-nak ejtett `Hooroo`-val szoktak. Tényleg nagyon sokszor elhangzik viszont az, hogy`onya/Good on-ya`, ami a `good on you`/`well done` megfelelője. A (meg)köszönést a mindenhol ismert `cheers` helyett sokszor a `no worries` helyettesíti, ami a mi fejünkbe is beitta már magát. Ez egyébként a `don`t worry`, vagyis a `nem probléma`, `ne aggódj` ausztrál változata, s mondják ehelyett még a `no drama`-t is. Olvastam, hogy a `thanks` helyett a `ta`-t, illetve `tar`-t is használják, bár eddig még nem hallottam (ki).

Az ausztrál férfiak egymást tényleg havernak, `buddy`-nak vagy `mate`-nak tekintik - mely utóbbi kifejezés szinte minden mondat végén ott csücsül-,  esetleg `fella`-nak (fellow helyett), vagy ismert még a `bloke` is. Az asztrál nőket pedig `Sheila`-ként emlegetik.

Ausztrália nagyvárosai -főleg Sydney vagy Melbourne - sokszor csak `big smoke`-ként szerepelnek a köznyelvben, bár ez közel sem olyan gyakori, mint hogy a vidék csak `the bush`, ami már szinte nem is szleng, annyira használatos minden közegben. Egyébként, aki vidéken lakik, az állitólag`bushwhacker`. A kietlen vidék másik megfelelője a szintén mindennap használatos `outback`, illetve a kevésbé gyakori `Never Never`, amely egyébként egy terület valódi neve is Katherine környékén. Mellesleg az outback és a bush határvonalát az ausztrálok sem tudják meghúzni, de azért lehet érezni a különbséget a kettő között. Sajnos, mi még nem voltunk igazi, kietlen, vörös homokos outback kiránduláson, de nagyon tervezzük.

Tovább barangolva a térképen, az államokhoz köthető, ámbár kevésbé ismert kifejezések: a Queenslandből jövő ember `Banana bender` - ami utal arra, hogy a trópusi éghajlatú államban nagyon sok a banánültetvény-; esetleg `Cane Toad`, a halálos mérgű nádi varangy, ami Dél-Amerikában honos, csak gondatlanul betelepítették az ausztrál cukornádültetvényekre is, s most nem tudják kiirtani. Queensland állam fővárosa -Brisbane - pedig `Brizzie` vagy `Brisvegas` a köznyelvben, mely utóbbi arra utal, hogy Brisbane nagyon híres az esti szórakozóhelyeiről. Az északi terület neve `Top End`; Közép-Ausztrália pedig csak `Centralia`. A dél-ausztrál államból származó ember `Croweater`, vagyis varjúevő, mivel itt sok varjú található vidéken; míg a Victoriából jövő ember ún. `Gums..ker`. Tazmánia `Tassie`; lakói pedig almaevők, vagyis `Apple eaters`. Uj-Zéland (nincs nagy ú-m) lakói pedig a`Kiwi`-k, vagy `Sheepsh..ger`-k. NSW lakói `cockroach`-k  az egyik lap szerint, vagyis csótányok, de nem magyarázta el a szerző, hogy miért, pedig ennek az eredetére igazán kíváncsi lennék. Tudtommal mindenhol sok a csótány Ausztráliában, nem csak itt. Bár mi igazán sokat szenvedtünk velük, míg végre sikerült kiűznünk őket a lakásból… Talán még ide, a földrajzi nevekhez tartozik még, hogy `Manchester` nem egy várost jelöl, hanem az ágyneműt…Ahogy `Matilda` is…

Az idegenekre is vannak persze szép kis kifejezéseik. Az angol `Pom`vagy `pommy/pommie`, az amerikaiak `yanks`,`wankers`, `Seppo`-k vagy `Septic Tanks`. A még kevésbé píszí kifejezés közé tartozik a `Leb` szó, ami a libanoni eredetű népcsoportokra vonatkozik; a `wog`, ami főleg sötétebb bőrű közel-keleti, mediterrán népcsoportokra vonatkozik, és nem túl kedves. A `wog` egyébként jelenti még az influenzát is. S itt említeném meg még a `westie` kifejezést is, amely nem a nyugati embert takarja, hanem Sydney nyugati/dél-nyugati kerületeiből jövő embereket, ahol köztudottan a közel-keleti, indiai, pakisztáni, stb. népcsoportok élnek nagy számban. A menekültekre is van külön szó: `reffo`.

De térjünk vissza a hétköznapibb, vidámabb témákra! Nagyon tipikus ausztrál szó a `barbie` a BBQ helyett; a `veggie` a zöldségre; illetve úgy általában az `ie`-re vagy “y`-re végződő rövidített szavak. Így az underwear/alsónemű az csak `undie`; a kenguru `skippy`. Az egy üveg sör (375 ml) az `stubby`, a dobozos sör `tinny`, míg a hideg sör is csak `coldie` barátok között. (Tipikus ausztrál souvenir a `stubby holder`) A rágógumi `chewie`; a reggeli `brekkie`, a csótány és a kakadu egyaránt `cockie`(cockroach/cockatoo). A betegszabira menő ember `sickie` (`chuck a sickie`, amikor valaki tetteti, hogy beteg, pedig kutya baja); a napszemüveg pedig tipikusan csak `sunnies`. A szúnyogok `mozzies`; míg a szörfös `waxxy`, `waxhead` (talán azért, mert waxszal kenik be a deszkájukat). Ha jó helyed van a stadion lelátóján, akkor van egy good `pozzy`-d, ahonnan jól látható az ausztrál futball, vagyis `footy`, s ahonnan aztán szurkolhatsz, hogy ` Av-a-go-yer-mug`!!! Az óvodások `kindie`-be járnak; a karácsony `Chrissie`; az ajándék `prezzy`, ami ha drága, akkor `exy`. Az ajakrúzs (lipstick) `lippy`; míg a nyalóka`lollies`; s a csésze tea itt is csak `cuppa`, mint az angoloknál.

Tovább is van, mondjam még??))))Akkor írjatok kommentet!

Forrás:

www.aussieslang.com

www.koalanet.com.au

www.australiatravelsearch.com.au

www.australianhistory.org

www.dunway.com

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!