Szombaton újra autóba pattantunk, és abban a szerencsében részesültünk, hogy láthattuk a Kiamában lévő  nagyobbik `fröccsentő sziklanyílást`, avagy `blowhole`-t aktív állapotban. Nem találtam magyar fordítást (Attila: fröccslyuk:-))), így kreáltam egyet, bár még mindig nem az igazi, ezért az angol kifejezést használom a továbbiakban is.

Kiama kb. 120 km-re található Sydneytől délre. A blowhole-t már 1797 óta ismerték az európaiak, melyet addig az őslakosok ` Khanterintee ` néven emlegettek.  A város, Kiama is az aboriginal ` Kiaram-a` névből ered, mely annyit jelent: `a hely, ahol a tenger zajong`.

Két ilyen blowhole is van Kiamában, de ezt csak utólag fedeztem fel itthon a neten. Sebaj, úgyis a nagyobbik az igazi szenzáció.

De mi is az a blowhole tulajdonképpen? Ez egy part menti sziklában lévő lyuk, amelyből rövidebb-hosszabb időközönként vízsugár lövell ki jó magasra, amely előbb szinte pára-, majd újra nagyobb cseppekben hull vissza a földre. Lefényképeztük a táblát, amely jól érthetően ábrázolja ezt a jelenséget; le is fordítom a szöveget gyorsan. Szóval:

“A kiamai hegyfok vulkanikus kőzetből, ún. ` latite`-ből áll. A vulkanikus eredetű kibukkanás - kőzettelér (dyke) - keresztbe vágja a latite-ot. A kőzettelér puhább kőzetből, bazaltból áll. Több millió év alatt a puhább bazaltot jobban lekoptatta a természet mint a latite-ot, ezáltal egy csatorna keletkezett a hegyfok alatt. Majd a hegyfok egy része beomlott, így keletkezett a kiamai `blow hole`.

Ahogy a hullámok előretörnek az alagútban, összetömörítik a hátsó kamrában lévő levegőt; így hatalmas nyomás keletkezik. Amint a hullámok visszahúzódnak, a kamrában lévő nyomás  felszabadul, és kilöki a bennmaradt vizet a szikla nyílásán keresztül egy `whoomp` hang kíséretében.“

A vízsugár kb. 20 m magasra spriccel fel a lyukból, és olyan erőteljes hangja van, hogy szinte érzed,  ahogy beleremeg az egész szikla a hatalmas robajba. Tényleg jó érzés ott állni, és kivárni egy-egy jó magasra

sikerült robbanást. Nem egyenletes a blowhole működése ugyanis -sem időben, sem `minőségben`.

Állítólag nekünk nagy szerencsénk volt, hogy ilyen állapotban láthattuk a `fröccslyukat`, mivel a hullámok nagyságától és irányától, valamint a vízállástól is jelentős mértékben függ a `siker`.  Akkor van a legnagyobb esély a nagy kitörésekre, amikor a hullámok dél-keleti irányból érkeznek a part felé.

Most már korlát is védi a látogatókat, mivel régen többen is beleestek a lyukba. Ezen a blogon olvastam, hogy “állítólag régen volt 3 nagytudású, akik elhatározták, hogy zuhanyozni fognak a feltörő vízpárában, ezért kiálltak a lyuk szélére a sziklafal tetején. Olyan jól sikerült a zuhanyzás, hogy egy nagy, feltörő hullám belemosta mind a hármat az üregbe, ahonnan aztán zsákban vitték el őket. ” Bár ez szerintem csak amolyan urban legend, mindenesetre 2000-ben a NSW Parlamentben is sürgette valaki a korlát felállítását, és maga is felhozott pár szintén horribilis sztorit.

Van egy kisebb blowhole is Kiamában, a nagyobbiktól nem messze, melynek az észak-keleti irányból érkező hullámok kedveznek, s melynek működése -ha kisebb is a vízsugár -, sokkal egyenletesebb, állítólag.

A blowhole mögött ott áll 1887 óta méltóságteljesen egy fehér világítótorony, ahol szeretnek esküvői képeket készíteni)) Megértem, tényleg igazán romantikus a környék.

Évente kb. 600 ezer látogató érkezik ide, a kiamai látványossághoz, ami hetente -egy rövid számítás - 11 és fél ezer látogatót jelent!!Húha. Bár ha belegondolok, szombat délután, abban az egy -másfél órában, amit ott töltöttünk, legalább 100 látogató ujjongott velünk együtt. Szerencsére délután négykor nem volt zsúfolt a nézőtér.

Egyébként a világon máshol is van ilyen blowhole jelenség, nem csak itt. Kíváncsi lennék pl az új-zélandi változatra…

Láttatok már blowhole-t? hogy tetszett? Esetleg képetek is van róla a neten, mert akkor örömmel várjuk a linkeket!!))

Addig is kattintsatok erre a videóra, szerintem vicces))) Sajnos, mi nem ilyen `jó` időben jártunk ott…

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Igaz, este van már, legszívesebben megnézném a mindjárt kezdődő francia filmet, de már reggel elhatároztuk/tam, hogy ezt a cikket, ha törik, ha szakad, megírom még ma este. A fáradtságba valószínűleg erősen belejátszik, hogy mikor itt voltak Attila szülei, rászoktam a kávézásra, sajnos. Ma pedig elmaradt a kávéadag, mivel egész nap jártuk a várost, és amúgy is teljesen megfeledkeztünk róla. Csak hazafelé jöttünk rá, hogy bizony, rá lehet sajnos szokni a kávéra pár hét alatt, s most már meg tudom érteni, hogy lehet egyes embereknek három-öt csésze a `normális` napi adagja…Hja, sürgősen le kell szokni…

A mai nap egyébként gyönyörű volt, ami az időjárást illeti, és sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb, mint eredetileg gondoltuk. Április 25-én ünneplik itt ANZAC Day-t, erről mesélnék egy kicsit bővebben, sok-sok képpel fűszerezve.

Az ANZAC szó az `Australian and New-Zealand Army Corps`-nak a rövidítése. Ausztráliában és Új-Zélandon egyaránt április 25-én tartják ezt a nemzeti ünnepnapot.  Talán a legfontosabb Ausztráliában a többi ünnepnap közül , hatalmas felvonulásokkal, sok-sok megemlékezéssel országszerte.

Eredetileg az első világháborúban elhunyt katonákról emlékeztek meg ezen a napon. 1915-ben a szövetséges csapatok részeként az új-zélandi és ausztrál haderők e napon szálltak partra a törökországi Gallipoli-félszigetnél, s próbálták visszaszorítani a török csapatokat. A terv nem sikerült egészen, közel nyolc hónapos véres állóháború alakult ki, s végül az év végén ki kellett menekíteni az ún. ANZAC-katonákat, hatalmas veszteségek árán/után. (több mint 8700 ausztrál és 2700 új-zélandi katona halt meg).

Az első ANZAC napot ennek tiszteletére már 1916-ban megtartották Ausztráliában, s az évek, évtizedek alatt tisztes hagyománya lett a megemlékezésnek. A többi háború, világháború, konfliktus után, ma már ez a nap a harcokban elhunyt ausztrálokért szól; azokért, akik életüket és vérüket áldozták a hazáért, a békéért; azokért, akik résztvettek a háborúkban, harcokban, békefenntartásban, stb. A megemlékezés sokféle töltettel bír; a katonák, pilóták, tengerészek mellett a családtagok, feleségek, az `itthon bátrak` is erős megtiszteltetésnek örvendenek.

Meglepődtem, amikor az egyik szónok  ma említette, hogy csak NSW államban kb 3000 megemlékezést tartanak!! Sok-sok parádé, felvonulás, szónoklat, zászlófelvonás, dob- és skót dudás zenekarok, koszorúzás, stb.

Ami nekem nagyon érdekes, hogy hajnali negyed 5-kor kezdődött itt Sydneyben a megemlékezés; s úgy általában mindenhol még pirkadat előtt kerül sor az ún. `Dawn Service`-re.  Ennek pedig igen mély jelentéstartalma van. A harcmezőn gyakori volt (állítólag még ma is az), hogy a hajnali derengésben támadt az ellenség. Így a védő katonák már jóval napfelkelte előtt harcra készen álltak az árkokban, csöndben, mozdulatlanul, s ezekre a pillanatokra később is úgy emlékeznek vissza, mint ami összekötötte őket, szorosabbá fűzte közöttük a bajtársi viszonyt. Ez az ún. `stand-to` pillanat. S ez a naplementénél ugyanígy ismétlődőtt.

A megemlékezések pontos programját a poszt alatt lévő linkekben szintén fellelhetitek, ezekből merítettem én is sok  érdekes információt. Talán érdekel titeket is, hogy milyen szimbólumokat használnak ezek a napon. A sok kitüntetésen kívül, amit úton-útfélen lehet látni az egyenruhás embereken, az egyik legfontosabb `kellék` a Remembrance Day-en is látható kis piros papírpipacs virág, amiből koszorút készítenek és helyeznek a síremlékekhez, vagy a kis virágokat egyenként tűzik az elhunytak neve mellé (ún. Memorial’s Roll of Honour-on). A másik a babérlevél, ebből készült koszorúból is sokat láttunk a Market Place-en található emlékműnél.

Az ANZAC Day-en viszont a leggyakrabban egy ágacska rozmaringot tűznek a mellükre azok, akik `emlékeznek`.  Leszólítottunk egy kedves veteránt, aki megengedte, hogy lefényképezzem a jelvényeit, s közben kis útmutatót is tartott belőlük. Sok jelvény nem is az övé volt, hanem az édesapjáé. A rozmaring ág egy ókori jelkép, s a memóriát állítólag javító aromája miatt az emlékezés szimbóluma.

Mivel nem vagyunk ausztrálok, viszont szeretjük az ünnepeket, számunkra az ANZAC Day legjobb `kelléke` az ANZAC süti. Ez egy kis kókusz ízesítésű teasütemény, anno az itthon maradt asszonyok ezt sütötték a férfiaknak és küldték ki nekik a frontra, hogy így érezhessék az otthon melegét a fronton.

Érdekes volt látni ennyi egyenruhás fiatal 20 évest, középkorú, érett férfit a családjával, vagy a már néha tolókocsiban felvonuló veteránt. A belváros tele volt ünneplő családokkal;a bárok söröző tengerészekkel, meg a barátaikkal, barátnőikkel; egy tengerész fiú kalapot cserélt előttünk egy kereszteződésnél egy ismeretlen pilóta lánnyal; a Hyde Parkban lévő megemlékezésen a zászlót tartó fiúk sorban dőltek ki a napon (itt sem esznek rendesen a kamaszok..); a veteránok büszkén mutogatták a jelvényeiket; skót dudás bácsik jöttek velünk szembe minden utcasarkon…

Utólag tényleg örülök, hogy megnéztük a felvonulást és a megemlékezést a Hyde Parkban, mert nagyon tanulságos és megható volt.

Hát, ilyen volt a mi Anzac napunk tömören.  S miközben ezt most leírtam, végül a filmet is sikerült megnézni…)))

http://www.awm.gov.au

Wikipedia

cityofsydney

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Fiatalabb családtagjaim, de különösen az egyik húgom, többször kérte, hogy írjak már valamit az ausztrál szlengről is végre. Elérkezett az idő,összegyűjtöttem innen-onnan pár kifejezést, a végén nem is tudtam abbahagyni. Bár ismertem belőlük én is jó párat, azért volt mit tanulni.

érdekes megnézni, mint változnak oldalról oldalra az egyes internetes honlapok szlenggyűjteményében a kifejezések - helyesírásban, illetve hogy szerepelnek-e egyáltalán. Egyes szavak valószínűleg gyorsan ki is mennek a divatból; másrészt olyan nagy ez az ország, hogy nem is jutnak el minden részébe az éppen aktuális divatszavak; vagy ha éppenséggel eljutnak, nem minden korosztály ismeri, használja őket. Erre jó példa ez a videó a Youtube-ról; érdekesek a kommentek is. Vicces látni, hogy itt is majd` szétszedik az emberek egymást, hogy `de ez nem is ausztrál`, `ezt még életemben nem hallottam, pedig ebben az országban élek`, stb.

Nehéz külföldiként írni egy másik ország szlengjéről, mivel a kifejezések egy részét vagy nem is halljuk (ki), vagy nem ismerjük, s személy szerint az a véleményem, hogy ha ismernénk is, akkor sem használnánk. Két-három kifejezést - mint pl. a `no worries`, vagy más, szinte már nem is csak szlengként használt kifejezést -leszámítva, szerintem elég hülyén veszi ki magát, ha amúgy is van egy kis édes európai vagy bármilyen akcentusod, és akkor próbálsz bevágódni valami tipikus ausztrál dumával, miközben itt nem csak a szó maga, de az utánozhatatlan ausztrál kiejtés, hanglejtés is számit. Szóval szerintem ez `tök égő`. Főleg, ha éppen valaki káromkodni próbál…Van egy mondás, miszerint imádkozni és számolni az ember csak az anyanyelvén tud. Hát, szerintem, a káromkodás is ebbe a kategóriába esik. Még anyanyelven sem hangzik szépen, de ha egy külföldi angolul kezd el káromkodni, az elég otromba és béna is egyszerre. Szerintem. Szerinted?

Na, de térjünk a tárgyra! Kezdjük a legtipikusabb kifejezésekkel.

Az ausztrálok magukat `aussie`-nak, vagy `Oz`-nak mondják (ejtsd: ozi), mely utóbbi magát az országot is jelöli, akárcsak a `down under` illetve a `Lucky Country` kifejezés; s a `lingo`, a slang, amit beszélnek, az pedig `Strine`(Australian English).  A haverok egymásnak csak úgy köszönnek, hogy `ga day`/`gidday`/`G`day, mate` (ejtsd: `giddáy, májt`). Ez egyébként főleg férfiak között szokás, s nem csak haverok között, de pajtáskodó idegenek is így köszönnek, illetve néha a pénztárosok is a helyi tescoban.

Sokszor indítanak az emberek úgy egy beszélgetést, hogy `How are you going`(a sima howareyou helyett).  Elköszönni a bye-bye helyett néha állítólag egy ooroo-nak ejtett `Hooroo`-val szoktak. Tényleg nagyon sokszor elhangzik viszont az, hogy`onya/Good on-ya`, ami a `good on you`/`well done` megfelelője. A (meg)köszönést a mindenhol ismert `cheers` helyett sokszor a `no worries` helyettesíti, ami a mi fejünkbe is beitta már magát. Ez egyébként a `don`t worry`, vagyis a `nem probléma`, `ne aggódj` ausztrál változata, s mondják ehelyett még a `no drama`-t is. Olvastam, hogy a `thanks` helyett a `ta`-t, illetve `tar`-t is használják, bár eddig még nem hallottam (ki).

Az ausztrál férfiak egymást tényleg havernak, `buddy`-nak vagy `mate`-nak tekintik - mely utóbbi kifejezés szinte minden mondat végén ott csücsül-,  esetleg `fella`-nak (fellow helyett), vagy ismert még a `bloke` is. Az asztrál nőket pedig `Sheila`-ként emlegetik.

Ausztrália nagyvárosai -főleg Sydney vagy Melbourne - sokszor csak `big smoke`-ként szerepelnek a köznyelvben, bár ez közel sem olyan gyakori, mint hogy a vidék csak `the bush`, ami már szinte nem is szleng, annyira használatos minden közegben. Egyébként, aki vidéken lakik, az állitólag`bushwhacker`. A kietlen vidék másik megfelelője a szintén mindennap használatos `outback`, illetve a kevésbé gyakori `Never Never`, amely egyébként egy terület valódi neve is Katherine környékén. Mellesleg az outback és a bush határvonalát az ausztrálok sem tudják meghúzni, de azért lehet érezni a különbséget a kettő között. Sajnos, mi még nem voltunk igazi, kietlen, vörös homokos outback kiránduláson, de nagyon tervezzük.

Tovább barangolva a térképen, az államokhoz köthető, ámbár kevésbé ismert kifejezések: a Queenslandből jövő ember `Banana bender` - ami utal arra, hogy a trópusi éghajlatú államban nagyon sok a banánültetvény-; esetleg `Cane Toad`, a halálos mérgű nádi varangy, ami Dél-Amerikában honos, csak gondatlanul betelepítették az ausztrál cukornádültetvényekre is, s most nem tudják kiirtani. Queensland állam fővárosa -Brisbane - pedig `Brizzie` vagy `Brisvegas` a köznyelvben, mely utóbbi arra utal, hogy Brisbane nagyon híres az esti szórakozóhelyeiről. Az északi terület neve `Top End`; Közép-Ausztrália pedig csak `Centralia`. A dél-ausztrál államból származó ember `Croweater`, vagyis varjúevő, mivel itt sok varjú található vidéken; míg a Victoriából jövő ember ún. `Gums..ker`. Tazmánia `Tassie`; lakói pedig almaevők, vagyis `Apple eaters`. Uj-Zéland (nincs nagy ú-m) lakói pedig a`Kiwi`-k, vagy `Sheepsh..ger`-k. NSW lakói `cockroach`-k  az egyik lap szerint, vagyis csótányok, de nem magyarázta el a szerző, hogy miért, pedig ennek az eredetére igazán kíváncsi lennék. Tudtommal mindenhol sok a csótány Ausztráliában, nem csak itt. Bár mi igazán sokat szenvedtünk velük, míg végre sikerült kiűznünk őket a lakásból… Talán még ide, a földrajzi nevekhez tartozik még, hogy `Manchester` nem egy várost jelöl, hanem az ágyneműt…Ahogy `Matilda` is…

Az idegenekre is vannak persze szép kis kifejezéseik. Az angol `Pom`vagy `pommy/pommie`, az amerikaiak `yanks`,`wankers`, `Seppo`-k vagy `Septic Tanks`. A még kevésbé píszí kifejezés közé tartozik a `Leb` szó, ami a libanoni eredetű népcsoportokra vonatkozik; a `wog`, ami főleg sötétebb bőrű közel-keleti, mediterrán népcsoportokra vonatkozik, és nem túl kedves. A `wog` egyébként jelenti még az influenzát is. S itt említeném meg még a `westie` kifejezést is, amely nem a nyugati embert takarja, hanem Sydney nyugati/dél-nyugati kerületeiből jövő embereket, ahol köztudottan a közel-keleti, indiai, pakisztáni, stb. népcsoportok élnek nagy számban. A menekültekre is van külön szó: `reffo`.

De térjünk vissza a hétköznapibb, vidámabb témákra! Nagyon tipikus ausztrál szó a `barbie` a BBQ helyett; a `veggie` a zöldségre; illetve úgy általában az `ie`-re vagy “y`-re végződő rövidített szavak. Így az underwear/alsónemű az csak `undie`; a kenguru `skippy`. Az egy üveg sör (375 ml) az `stubby`, a dobozos sör `tinny`, míg a hideg sör is csak `coldie` barátok között. (Tipikus ausztrál souvenir a `stubby holder`) A rágógumi `chewie`; a reggeli `brekkie`, a csótány és a kakadu egyaránt `cockie`(cockroach/cockatoo). A betegszabira menő ember `sickie` (`chuck a sickie`, amikor valaki tetteti, hogy beteg, pedig kutya baja); a napszemüveg pedig tipikusan csak `sunnies`. A szúnyogok `mozzies`; míg a szörfös `waxxy`, `waxhead` (talán azért, mert waxszal kenik be a deszkájukat). Ha jó helyed van a stadion lelátóján, akkor van egy good `pozzy`-d, ahonnan jól látható az ausztrál futball, vagyis `footy`, s ahonnan aztán szurkolhatsz, hogy ` Av-a-go-yer-mug`!!! Az óvodások `kindie`-be járnak; a karácsony `Chrissie`; az ajándék `prezzy`, ami ha drága, akkor `exy`. Az ajakrúzs (lipstick) `lippy`; míg a nyalóka`lollies`; s a csésze tea itt is csak `cuppa`, mint az angoloknál.

Tovább is van, mondjam még??))))Akkor írjatok kommentet!

Forrás:

www.aussieslang.com

www.koalanet.com.au

www.australiatravelsearch.com.au

www.australianhistory.org

www.dunway.com

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

A legjobbat egyébként még nem is meséltem: a borászatok többségében ingyen lehet kóstolni, úgy 5 féle italt. Ez úgy zajlik, hogy bemész, körbenézel, de mivel sokszor tényleg nem áll másból a terem, mint egy pultból - mögötte borosüvegek -, és egyéb díszletelemekből, merchandise árukból, a történet a következőképp folytatódik általában. Odamegy a társaság a pulthoz, ahol a kb. 4-5 felszolgáló -vegyes nemi összetétel, domináns a középkorosztály aránya- nagyon kedvesen fogad, azonnal hozza a kis üveg kóstoló poharakat, ad egy menükártyát, és kérdezi, mit adhat.

Ha nem értesz a borokhoz, semmi baj, egy nap után Te is belejössz, hogy a legjobb kóstolni. Tényleg sokat segítenek az eladók is. Ugyanis az ingyenes kóstoltatásnak ez a nagy és bevált célja: minél többet eladni.

Tehát a menetrend: fehérbor, vörösbor, esetleg (közte) rosé, a végén pedig valamilyen édes desszertbor. Ha a végén kezdenéd, mert mondjuk nőként nem annyira szereted (addig) épp a bort, viszont odavagy a tokajiért és egyéb édes borokért, likőrökért (vagy már túl sokat kóstoltál aznap, és már csak azt kóstolnád meg szívesen, ami valóban érdekel és ízlik), akkor vedd észre a finom célzást, amikor visszakérdez az eladó, hogy esetleg ajánlhat-e valamilyen finom fehér bort előtte. A visszautasítás nem mindig a legjobb döntés itt; inkább fogadj el egy kicsit. Egyébként fel vannak készülve arra, hogy valakinek nem ízlik valami, vagy pl a `sofőrökre` illetve a naggggyon művelt alkoholistákra, mert mindenhol van egy nagy fém edény, amibe beleöntheted a maradékot, és kapsz vizet is egy kis öblögetéshez.

De visszatérve a `sofőrökre`: ők itt általában a nap vesztesei, mert valahogy mindig ők azok, akik a legszívesebben végigkóstolnák a félénk `utasok` helyett a menüt, mégsem tehetik.  Vagy csak mindenből egy icipicit, vagy csak a többiek által a legjobbnak ítélt borokból kérnek. Egyébként a kóstolás alatt a kis csoport összes tagja általában ugyanazt és egy időben issza. Nem egyenként választ magának mindenki külön-külön, hanem ahogy egy társaságra egy eladó jut, úgy egy-egy körben a közösen, vagy valaki által kiválasztott bort is egyszerre kóstolja a társaság. De ne bonyolítsuk tovább….

Szóval a társaság csak kóstolgat és beszélget, egyre vidámabban, és mindenki egyre nagyobb szakértőnek érzi magát, de legalábbis felsejlik előtte, hogy melyik bor ízlik neki a kínálatból, illetve hogy ez a típus itt jobban ízlik-e, mint az előző helyen, stb. S ha lapul egy kis pénz az ürge zsebében, csillogó szemekkel válaszolja az eladó folytonos kérdezésére, hogy igen, ez bizony nagyon finom, szép, tiszta, karakteres az íze, stb…. Na, akkor ezen a ponton az eladó(nő) szeme is felcsillan, hogy esetleg mutatna még egy másik fajtát, kóstoljuk meg. Köszönjük, de az előző jobban ízlett. Talán vennénk is belőle egy-két üveggel… Persze, természetesen, itt is van. Nagyon szép az üvege, tetszik. Igen, ez a mostani szériánk. Honnan jöttek? ahh, Magyarország, Hollandia? Budapest? Talán ez tetszeni fog önöknek! Ez egy nagyon különleges, traubisoda ízű desszertbor, fagylalthoz ajánlott. De tudok egy még jobbat! Tokay????Hmm, hát jó, legyen, persze,hogy megkóstoljuk!!.. és itt akkor a történet lassan be is fejeződik egy ízében az ötputtonyosra emlékeztető, valóban finom tokay (csak így, angolosan) borral, és azzal a másik két üveg borral, amiből eme borászatból távoztunk…

PS. Hunter Valleyben különösen érdemes megkóstolni/venni a semillont a fehér borok közül, valamint a testesebb shirazt a vörös borok közül. Egy üveg bor ára 20 dollártól felfelé, határ a csillagos ég. Az itteni borok alkoholtartalma általában magasabb az európai (főleg francia) borokéhoz képest, 1-2 százalékponttal.

Hunter Valley Semillon és Seafood Fesztivál (2009. április 17-19.)
Hunter Valley hivatalos turisztikai honlapja

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!