ZigzagAustralia

A múlt héten végre mi is megnéztük az Australia filmet. Most már legalább mi is tudjuk, mi igaz abból, amit írnak róla az újságok.

Az utóbbi napokban megjelent pár erős filmkritika, amelyek egyrészről Nicole Kidman színészi képességeit firtatták, másrészt a rendező teátrális stílusát. Igaz, a sok-sok reklámtól már nekünk is egy kicsit zúgott a fejünk mostanában, mert minden showban továbbra is a két főszereplőt lehetett látni, ahogy körbeutazzák a világot promotálni a filmet, illetve az újságokban sem lett kevesebb hirdetés és hír a filmet illetően. Ezeket nehéz volt nem észrevenni, és kicsit már kezdett átlendülni negatív irányba a túl sok reklám hatása.  Másrészről viszont érthető ez a nagy felhajtás: az egyik legnagyobb költségvetésű ausztrál filmről van szó, amitől azt várják, hogy majd fellendíti az ide irányuló turizmust.

De beszéljünk magáról a filmről is végre. Közel három óra hosszú, de a kritikákkal ellentétben mi nem unatkoztunk egy percig sem alatta. Az eleje lehet, hogy lassan indul, de ahol nem akció van a filmben,  ott általában vicces, vagy félig-meddig romantikus jelenetek vannak, mely utóbbi szerencsére nem ölt titanicos méretet.

Az igaz, hogy Nicole Kidman egyes jelenetekben túljátssza a szerepét, de nem mondanám, hogy `megöli` a filmet. Szerintem jó benne, mégha nem is ez élete legjellemzőbb főszerepe. A filmet főleg a másik három főszereplő viszi és teszi sikeressé: Hugh Jackman és két aboriginal szereplő, a kisfiú Brendan Walters és a filmbeli nagypapája, David Gulpilil. Amit ők alakítanak, azt igazán élvezetes nézni az egész filmben.

Továbbá nagyon szórakoztató hallgatni az erős ausztrál akcentust is, amit egy esetleges szinkronizált változat nem nagyon fog visszaadni.

Egyes jelenetek valóban kissé teátrálisra sikerültek, s ebben a homályos képek, filmezési technika is erős szerepet játszik. Annyira gyönyörű helyen forgatták a filmet, mégis sokszor az animációs trükkök elterelik erről az ember figyelmét. Például a csordaüldözéses jelenetet – ahol több száz tehenet terelnek, illetve üldöznek -, igazán szép helyen forgatták, de valahogy mégis egy Disney mesefilm jutott eszembe róla.

Főleg a helyszínek miatt vártam ezt a filmet annyira. Ahogy több interjúbán is olvastam, a jelenetek többségét Bowen, Kununurra és Darwin környékén, valamint Kimberleynél vették fel, az együtt fürdős jelenetet pedig az Emma Gorge-nál; mindezt persze iszonyatos melegben és szárazságban. Ezek a helyszínek mind-mind látszódnak a film során, de inkább a történet játssza a főbb szerepet. A sztorit más blogokon is el lehet olvasni, tehát erről most csak röviden annyit, hogy a II. világháború idején játszódik, amikor is egy angol arisztokrata hölgy ide utazik a kontinensre a férje után, hogy segítsen eladni a csordát. Ám mire ideér, meggyilkolják a férjét. Aztán a büszkeség, hogy szembeszálljon a rossz fiúkkal, itt tartja, s a végén egy pár outsiderrel egyetemben maga hajtja a csordát keresztül a Never Never és egyéb lehetetlen vidékeken keresztül. Bombázás, romantika, stb.  Ami érdekes a filmben, hogy szerepet kap az ún. `Stolen Generation` témája is, ami megérdemelne még egy-két igazi drámai filmet, hogy az egész világ előtt ismert legyen az ausztrál fekete őslakosok fájdalmas sorsa.

Az ausztrál őslakosok kb. 40-60 ezer éve élnek ezen a földön, s ez a legrégebbi idők óta élő, megszakítatlan kultúrájú nép a földön. Ennek a népnek nincsenek írásos emlékei; apáról fiúra szállva mesélik egész életen át a történeteiket, amik így akár évezredek óta élnek az emberekben, és segítik/segítették a túlélést a legviszontagságosabb körülmények között. Minden természeti képződményhez, csillaghoz, tájékozódási ponthoz tartozik egy-egy történet, amiket a felnőttek a gyerekeknek főleg a vadászatok és egyéb nagy túrák (walkabout) alatt mesélnek, énekelnek el, akár naphosszat, illetve több napon keresztül. Ez egyébként az egyik leghíresebb aboriginal filmben, a Ten Canoes-ban is látható, melynek később még szentelünk egy posztot.

Szóval a  Stolen Generation története, miszerint az őslakos gyerekeket évtizedeken keresztül elszakították kiskorukban a szüleiktől, és fehér családokhoz vagy állami nevelőintézetekbe helyezték őket, az azért is volt kegyetlen és tragikus, mert így ennek a generációnak bizonyos szinten megszakadt a kapcsolata a családjukkal és a kultúrájukkal.

Ui.: Az az érdekes, vastag törzsű fa, amelynél kezdődik a film, s amelyet később karácsonyfának is feldíszítenek, az az ún.`boab prison tree` , avagy baobab fa. Ez az afrikai baobab fa rokona; sok vizet tart magában a vastag törzsében, s főkén olyan sziklás talajon  érzi jól magát, mint amilyen pl. Kimberleynél található. (Eywitness Travel Guides -Australia) Régen ebbe zárták a Derbybe tartó úton az őslakosokat, tehát ezért az angol fordítás szerinti `börtönfa` elnevezés a Wikipedia szerint.