A legjobbat egyébként még nem is meséltem: a borászatok többségében ingyen lehet kóstolni, úgy 5 féle italt. Ez úgy zajlik, hogy bemész, körbenézel, de mivel sokszor tényleg nem áll másból a terem, mint egy pultból - mögötte borosüvegek -, és egyéb díszletelemekből, merchandise árukból, a történet a következőképp folytatódik általában. Odamegy a társaság a pulthoz, ahol a kb. 4-5 felszolgáló -vegyes nemi összetétel, domináns a középkorosztály aránya- nagyon kedvesen fogad, azonnal hozza a kis üveg kóstoló poharakat, ad egy menükártyát, és kérdezi, mit adhat.

Ha nem értesz a borokhoz, semmi baj, egy nap után Te is belejössz, hogy a legjobb kóstolni. Tényleg sokat segítenek az eladók is. Ugyanis az ingyenes kóstoltatásnak ez a nagy és bevált célja: minél többet eladni.

Tehát a menetrend: fehérbor, vörösbor, esetleg (közte) rosé, a végén pedig valamilyen édes desszertbor. Ha a végén kezdenéd, mert mondjuk nőként nem annyira szereted (addig) épp a bort, viszont odavagy a tokajiért és egyéb édes borokért, likőrökért (vagy már túl sokat kóstoltál aznap, és már csak azt kóstolnád meg szívesen, ami valóban érdekel és ízlik), akkor vedd észre a finom célzást, amikor visszakérdez az eladó, hogy esetleg ajánlhat-e valamilyen finom fehér bort előtte. A visszautasítás nem mindig a legjobb döntés itt; inkább fogadj el egy kicsit. Egyébként fel vannak készülve arra, hogy valakinek nem ízlik valami, vagy pl a `sofőrökre` illetve a naggggyon művelt alkoholistákra, mert mindenhol van egy nagy fém edény, amibe beleöntheted a maradékot, és kapsz vizet is egy kis öblögetéshez.

De visszatérve a `sofőrökre`: ők itt általában a nap vesztesei, mert valahogy mindig ők azok, akik a legszívesebben végigkóstolnák a félénk `utasok` helyett a menüt, mégsem tehetik.  Vagy csak mindenből egy icipicit, vagy csak a többiek által a legjobbnak ítélt borokból kérnek. Egyébként a kóstolás alatt a kis csoport összes tagja általában ugyanazt és egy időben issza. Nem egyenként választ magának mindenki külön-külön, hanem ahogy egy társaságra egy eladó jut, úgy egy-egy körben a közösen, vagy valaki által kiválasztott bort is egyszerre kóstolja a társaság. De ne bonyolítsuk tovább….

Szóval a társaság csak kóstolgat és beszélget, egyre vidámabban, és mindenki egyre nagyobb szakértőnek érzi magát, de legalábbis felsejlik előtte, hogy melyik bor ízlik neki a kínálatból, illetve hogy ez a típus itt jobban ízlik-e, mint az előző helyen, stb. S ha lapul egy kis pénz az ürge zsebében, csillogó szemekkel válaszolja az eladó folytonos kérdezésére, hogy igen, ez bizony nagyon finom, szép, tiszta, karakteres az íze, stb…. Na, akkor ezen a ponton az eladó(nő) szeme is felcsillan, hogy esetleg mutatna még egy másik fajtát, kóstoljuk meg. Köszönjük, de az előző jobban ízlett. Talán vennénk is belőle egy-két üveggel… Persze, természetesen, itt is van. Nagyon szép az üvege, tetszik. Igen, ez a mostani szériánk. Honnan jöttek? ahh, Magyarország, Hollandia? Budapest? Talán ez tetszeni fog önöknek! Ez egy nagyon különleges, traubisoda ízű desszertbor, fagylalthoz ajánlott. De tudok egy még jobbat! Tokay????Hmm, hát jó, legyen, persze,hogy megkóstoljuk!!.. és itt akkor a történet lassan be is fejeződik egy ízében az ötputtonyosra emlékeztető, valóban finom tokay (csak így, angolosan) borral, és azzal a másik két üveg borral, amiből eme borászatból távoztunk…

PS. Hunter Valleyben különösen érdemes megkóstolni/venni a semillont a fehér borok közül, valamint a testesebb shirazt a vörös borok közül. Egy üveg bor ára 20 dollártól felfelé, határ a csillagos ég. Az itteni borok alkoholtartalma általában magasabb az európai (főleg francia) borokéhoz képest, 1-2 százalékponttal.

Hunter Valley Semillon és Seafood Fesztivál (2009. április 17-19.)
Hunter Valley hivatalos turisztikai honlapja

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Három héttel ezelőtt, egy szép szombati napon ellátogattunk négyesben a szülőkkel Hunter Valleybe, Ausztrália egyik legrégebbi és igen híres borvidékére.  Immár másodjára jártunk ott, miután tavaly májusban egy nagyon kedves spanyol barátunkkal egyszer már útba ejtettük ezt a vidéket. Akkor, május elején köszöntött be itt az Igazi Tél (nappal 15-20 fok, napsütés; éjjel plusz 4-5 fok), most március elején pedig a nyár virít(ott) utoljára. Így volt szerencsénk két eltérő színvilágban látni ezt a gyönyörű tájat.

Hol is kezdjem? Hunter Valley Sydneytől kb. 150-200 km-re található északra; ami két-három óra autóval, figyelembe véve a sebességkorlátokat. Főleg a déli rész, az ún. Lower Hunter a turistákat és a művelt alkoholistákat vonzó rész, amelyet  Cessnock, Kurri-Kurri, Singleton, Broke, Wollombi, Pokolbin határolnak körbe.  Sydneyből először Cessnockig kell eljutni, ami kb. 160 km, majd ettől felfelé és nyugatra található az, amiért ide jön az ember. Ez Ausztrália legrégebbi és egyben egyik legismertebb borvidéke: `több mint 60 étterem, 120 borászat és 160 szállás` található itt. Ezek a pincészetek az én meglátásom szerint inkább afféle bormarketing céljából felállított, trendi vagy éppen régi időket idéző bemutatótermek, ahol az ember szabadon végigkóstolhatja az itallapot, jókat beszélgethet az eladókkal, illetve a barátaival, majd jó esetben pár üveggel távozik és ellátogat a következő helyre. Ez így megy tovább és tovább, míg valaki azt nem mondja a társaságból, hogy most már ideje lenne egy kicsit pihenni, vagy délután 5 óra nem lesz, amikor is bezár minden.

A vidék csodálatos: telis-tele dombokkal; farmokon legelésző állatokkal; a  borászatok között -amelyek egy-két percre vannak egymástól autóval - dús szőlőültetvényekkel; sajt-,olajbogyó-, csokoládé és egyéb kiegészítő finomságok üzemeivel; olajfákkal, stb. Vannak szép kertek, parkok, BBQ és piknik asztalok, padok. A bemutatótermek/borászatok előtt hatalmasak és tiszták a parkolók.

Cessnockba azért is érdemes elmenni, mivel itt található Hunter Valley információs központja. Ez egy hatalmas terem, ahol mindenféle információ és prospektus, térkép ki van helyezve a polcokra, ingyen elvihetőek. Szintén ingyenes és internetről is letölthető a borvidék összes borászatát s egyéb üzleteit, fontos helyeit tartalmazó térkép. Nemcsak a borvidék szállásairól, éttermeiről, szórakozó helyeiről és kalandtúráiról szolgál információval a központ, hanem egész NSW állam turisztikai különlegességeiről is.

Megkérdeztük, hogy hol vannak a közelben piknikhez alkalmas asztalok, mire egy nagyon informatív lapot adott a hölgy a kezünkbe, amely tartalmazta az összes piknik asztallal, mosdóhelyiséggel rendelkező helyet, illetve az egyes borászatok által indított túrák időpontjait is. Mi a Tyrrell pincészetnél jártunk, ahol kb. 5 dollár volt egy közel egy órás, nagyon érdekes, szórakoztató túra egy bácsival, ami igazán nem egy nagy összeg. Talán kissé mulatságosan hangzik, de minden résztvevőnek - akár 20 éves volt, akár 60 - alá kellett írnia egy papírt, hogy elmúlt 18 éves…

ui. Csak még annyit, hogy Singletonban található a `világ legnagyobb napórája`, Pokolbinben pedig egy `nagy boros üveg`. Az ilyen nagy dolgokról -
`big things`- híresek az ausztrálok; sokan szeretik külön ezek meglátogatására építeni a vakációjukat, és így beautózni az országot. Erről még egyszer írok egy kicsit. Sajnos, mi az utazás előtt nem tudtuk, hogy ezen a környéken is lenne ilyesmi, ezért ki is hagytuk őket, ahogy kell…

(folyt.köv.)

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!