Nemrég írtunk egy posztot a Nyugat-Ausztráliában található Pinnacles Sivatagról. Akkor felraktunk pár képet, de a videónkat technikai okokból még nem tudtuk feltölteni. Ezt most pótoljuk, íme itt az új filmünk!

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!

Április elején Perthben töltöttünk egy hetet.  Az egyik nap felkerekedtünk, béreltünk egy autót, és irány a Pinnacles Desert! A sivatag bő kétszáz kilométerre található Perthtől északra a Nambung Nemzeti Parkban, így odáig eljutni egy jó három órányi autózást jelentett a Brand Highwayen. A Swan Valley borvidék után egyre kietlenebb tájakon keresztül vezetett az út, gyakran láttunk kiégett fákat, földeket, míg az úton gyakran döglött kenguruk (ún.`road kill`) hevertek. Az utak minősége egyébként meglepően jó volt errefelé.

Szerettünk volna fürödni az Indiai-óceánban - a Cervantestől nem messze fekvő - Jurien Baynél, azonban várakozásainkkal ellentétben a fehér homokos strand,  illetve a türkizkék színű óceán telis-tele volt fekete hínárral. Sebaj, helyette jót grilleztünk a strandon lévő nyilvános BBQ asztalon.

A közelben van egy tó (Lake Thetis) - amely kb. 3-4 ezer éve keletkezett-, s ahol a világon egyedülálló módon él még a stromatoliták egy fajtája, amely szerkezetében rendkívüli hasonlóságot mutat azokkal, amelyek ezelőtt pár száz ill. ezer éve éltek a Földön. Bővebben a stromatolitákról itt vagy ezen a képen olvashatsz.

Későre járt, lassan ideje volt bemenni a sivatagi túrára, hogy legyen még egy-két óránk naplemente előtt. A sárga homoksivatagban sok ezer kisebb-nagyobb mészkőoszlop található, amelyek közül a legnagyobbak mérete eléri a 4 métert is! Keletkezéséről röviden csak annyit, hogy a savas eső a homokréteg aljára érve a calcium-karbonátot kioldja a homokból, ami aztán a száraz nyári időszakban kiszárad - oszlopszerűen összetapasztva a homokszemcséket. Az idő múlásával az így kialakult mészkőoszlopok körül a szél elfújja a maradék homokot, s láthatóvá válnak a mészkőoszlopok, vagyis: the Pinnacles. A keletkezésükről bővebben itt olvashatsz.

A túra kb. 3-4 km hosszú, amit megtehetsz autóval, illetve gyalogosan, de tulajdonképpen mindenki autóval megy be. Mivel a kövekkel kijelölt homokút egyirányú, mindenki megy egy kicsit, megáll, fényképez egy-kettőt, visszaszalad az autóhoz, s halad tovább ugyanabban az irányban.

Megvártuk a naplementét, mert ilyenkor a legérdekesebb ez a hely az állandóan változó színek és árnyékok miatt. Nem csak a színek fantasztikusak, hanem az akusztika is: olyan, mintha egy műteremben lennél. Alig vannak állatok, nem hangoskodnak a madarak, sem az emberek, távol van minden városi zaj. CSEND van. Hasonló csend, mint ősszel a temetőben.

A színek percről percre változnak, az árnyékok csak nyúlnak; nem lehet betelni a látvánnyal. Sokan rohangálnak a fényképezőgépükkel. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire érdekes és megható élmény. Ugyanazt láttuk, mint a képeken, csak éppen 3D-ben s élőben.  A sok-sok oszlop között sétálni, érezni a megszáradó mustársárga homok (mert a sivatagban is esett egy kicsit aznap…) illatát és puhaságát, mindezek együtt elég érdekes élményt nyújtottak. A naplemente igazán csodálatos volt; az ég úgy vöröslött és égett, mint a mesében.

Felejthetetlen élmény volt, megérte az egy napos túrát, és ha eljutnánk újra Perthbe, a sivatagba is elmennénk, az biztos.

• Érdemes szeptember és október között ide jönni, illetve egész tavasszal Nyugat-Ausztráliában járni a csodálatos vadvirág-szezon idején.

• Nyitva egész évben, 10 AUD autónként

If you enjoyed this post, make sure you subscribe to my RSS feed!